Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyûlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra.

Vavyan Fable
💍 Feleség 🔮 Jövőkép
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" - s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború" - s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik. Márai Sándor
  2. Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tûzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel. Lackfi János
  3. Néha az emberek viselkedésükkel boldogtalanságba vagy veszélybe sodorják magukat. Konfliktust keltenek, amikor nincs rá szükség. Akkor is benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, ha lenne lehetőségük kilépni belőle. Látszólag ok nélkül feladják a saját céljaikat. Az irracionálisnak tûnő viselkedés érthetővé válhat, ha kiderül, mi célt szolgál. Néha azért veszekszünk valakivel, mert a heves érzelmek miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak. Ha gyûlölnek minket, az is jobb, mintha nem vennének rólunk tudomást. Néha jobb együtt lenni bárkivel, mint egyedül lenni. Néha könnyebb feladni valamit, mint kudarcot vallani. Néha jobb a betegség miatt kudarcot vallani, mint egyszerûen csak kudarcot vallani. Tudatalattink énünk védelmében kialakított pótcselekvései értelmetlennek tûnnek, ha nem tudjuk, miért alakultak ki.
  4. Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet. Benyák Zoltán
  5. Mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor elkeseredett dühvel tekint azokra az erőkre, amelyek hatalmasabbnak tûnnek nála, vagy látszólag irányíthatatlanok. (...) Az élet néha tele van olyan nehézségekkel vagy veszélyekkel, amelyek ellen semmit sem tehetünk.
  6. Amikor szembesülünk tudásunk határaival és mindazzal, amit nem látunk vagy nem értünk, úgy oldjuk a feszültséget, hogy a világot és az életet leegyszerûsítjük szûk kategóriákba, könnyen eladható gondolatokba és előre gyártott történetekbe. Ez pedig időnként robbanásszerû következményekkel jár. Nassim Nicholas Taleb
  7. A legtöbb embernek mintha személyes érdeke fûződne érzékelt világa negatívumaihoz, amelyeket nem hajlandó elhagyni egy magasabb szintû tudatosságért. Az embereket szemlátomást annyira kielégíti szûnni nem akaró haragjuk, megbántottságuk, bûntudatuk és önsajnálatuk, hogy hatásosan ellenállnak az elmozdulásnak az olyan szintek felé, mint a megértés, a megbocsátás vagy az együttérzés.
  8. Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció. Tahar Ben Jelloun
  9. A történelem már egészen felületes áttekintése bizonyítja, hogy bennünk, emberekben, megvan az elszomorító hajlam, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a tévedéseket. Félünk az idegenektől, és általában mindenkitől, aki más, mint mi. Amikor megijedünk, ütni-vágni kezdünk magunk körül. Gombnyomásra hozhatók mûködésbe különféle szenvedélyeink. Carl Sagan
  10. Az emberek akkor követnek el több hibát, ha gyûlölik magukat. Mivel eleve haragszanak magukra, meg akarják büntetni magukat. Ennek pedig egyik legjobb módja, ha újra valami rosszat tesznek.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat