Abban a tudatban élünk, hogy senki nem tartozik senkihez. Te ott vagy, én itt - semmi közünk egymáshoz. Puszta látvány vagy számomra. Abban a tévhitben élek, hogy ha rád nézek, olyannak látlak, amilyen vagy, s ha rám nézel, akkor olyannak látsz, amilyen a tekinteted nélkül mindig is vagyok. A valóság az, hogy amikor rád nézek, nem azt látom, aki valóban vagy, és nemcsak azt, amit magamból rád vetítek, hanem azt is, akivé ezzel a "vetítéssel" átvarázsollak.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt gondoljuk, hogy a valósághoz kellenek a szavak, az apró gesztusok, sóhajok, rezdülések, összevillanó tekintetek. Ám ez nem így van. A legtöbbször ott vagyunk a közelben. Mellettünk történnek a dolgok, vagy éppen bennük vagyunk, mégsem vesszük észre a lényeget. Bauer Barbara
2. Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, és azt hiszem, hogy te vagy. Valakivel összetévesztettelek. Müller Péter
3. Létezik egy közkeletû téveszme is a szoros kapcsolatban élők között, mégpedig, hogy én jobban ismerem magamat, mint te, ráadásul téged is jobban látlak, mint te magadat, hiszen én kívülről világosan érzékelem azt, amit te sehogyan se akarsz belátni. Csakhogy ezt általában mindketten így gondolják! Pál Ferenc
4. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz. (...) Azt mondják rád, hogy káprázatokban élsz, elvarázsoltad magad. Igaz ez? Nem! Az igazság az, hogy nem azzal a szemeddel nézel, mint ők. Kinyílt a másik szemed. A szíved szeme. Bárkire ránézel ezzel a szemmel, azonnal másképp látod. Müller Péter
5. Senki sem azt látja, ami van, hanem amit képzel róla. Szemed egy külső képet közvetít befelé - de a lelked teremtő varázshatalma a képet átfesti és átdramatizálja; (...) már csak a félelmeiden, reményeiden, emlékeiden, szereteteden és utálatodon átszûrt "valóságot" engeded be. Müller Péter
6. Nézőként kellene végigélni az életünket. Hogy hozzátehessük az álmot, ami bevégzi. De mi csak élünk, és mások álmodják meg az életünket. Albert Camus
7. Az emberek néha azt hiszik, ismernek téged. Tudnak rólad pár tényt, és úgy raknak össze ezekből, ahogy szerintük értelme van. És ha nem ismered magad elég jól, a végén még el is hiszed, hogy igazuk van. De az az igazság, hogy ez nem te vagy. Egyáltalán nem.
8. Ha a férfi vágyakozik egy nő után, de szerelmének tárgya észre sem veszi őt, vagy éppen a férfi nem véteti észre magát, az nem igazi szerelem. Az csupán vágyakozás valami ismeretlen szépség után. A másikban egészen addig azt szeretjük, akit látni óhajtanánk magunk mellett, míg meg nem ismerjük, hogy önmagáért szerethessük. Nem mellette, hanem vele kell élnünk! Sheenard Anthony
9. Az életben van az, ahogy akkor viselkedsz, amikor tudod, hogy figyelnek. És van az, ahogy akkor viselkedsz, ha nem figyel senki: legyünk őszinték, akkor vagy igazán önmagad. Brad Meltzer
10. Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem. Voltaire