Adott, ameddig adhatott álmot, ébredést - de mire? - az élet. - de hogy ennyire elfogyhatott?

Kapcsolódó idézetek

1. Hová lettek a drága vereségek, amelyek nélkül győzni nem lehet! S minden - amit adhatott ez az élet, s amit, gazdagon, el is veszthetett! Váci Mihály
2. Azt mondják, hogy (...) rövid az élet. De ahhoz képest, hogy nekünk milyen kevés idő jutott, túl hosszú.
3. Aznap reggel, amikor arra ébredt, szerelmes belé - valamit álmodott vele, hogy mit, arra már nem emlékezett, de az ébrenlét első pillanataiban még érezte az elvonuló gyönyör utolsó hullámát, és egész nap vele maradt valamilyen boldog és tárgytalan izgalom - az élet hirtelen megint izgalmas és rejtelmes lett. Rakovszky Zsuzsa
4. Az élet elszáll, eltûnik a sok szép pillanat, és mi marad utána? Hit, reménység, szeretet, aszott test, mely már nem mûködik rendesen. Hazai Attila
5. Az álmatlan éjszakák gyorsan fölemésztik az életet. S mert virrasztás alatt a lélek nem jut elég mézhez, táplálék hiányában a vágyak sovány kosztján igyekszik megélni, s mivel ebből sem örömöt, sem fenntartó erőt nem meríthet, s érzi, hogy hamarosan belepusztul a sóvárgásba, a filozófiához, a kemény elhatározáshoz és a belenyugváshoz fordul, segítségért kiált hozzájuk. De hiába! Nem segítenek, meg sem hallják a kiáltást, s a lélek elerőtlenedik. Charlotte Bronte
6. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
7. Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam. Arany János
8. Aludni (...) annyi, mint meghalni egy kicsit, nem is egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életből, mely végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni tökéletesen, rövid időre. Épp ezért az az ember, aki alszik, leszerel, akaratát - az éles, ártó hegyével - befelé fordítja, s oly közönnyel viseltetik irányunkban, mint aki már réges-rég föloszlásnak indult. Kosztolányi Dezső
9. Éber az éjszakánk, álom a nappalunk, Lekopva színeink, szürkévé változunk, Az öröm csak káröröm, Az érzés csak végtelen félelem, Tényleg csak ennyi volt az életem? Ismerős Arcok
10. Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet, Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet. Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep, Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek.