Adott magából, irgalmasan, legyen miről álmodnom, legyek hálával a könyörületéért, életfogytiglan, beoltva a pogány boszorkánytestétől, hadd idézze minden éjszaka a parázna bőrét a nyomorult fantáziám a döglesztő sötétben, áldjam az ágyban az egyszer adott ajándékáért.

Kapcsolódó idézetek

1. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe
2. Bármit odaadtam volna, ha lefekhetek mellé, testéhez bújhatok, hogy összefonódjak vele, s végül a karjaiban alhassak. A puszta vágytól verítékes, áramütött, hideg és- meleglelt lettem. Vavyan Fable
3. Mint a hajléktalan aki örökké magán hordja minden keservesen megszerzett ruhadarabját hogy el ne vegyék tőle míg alszik magát öleli álmában úgy szorítom magamhoz megmaradt emlékeimet rólad. Hodász András
4. Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
5. Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge, hogy a semmibe tekintsen. Csukás István
6. Gondviselő Istenem és Atyám! A nap legünnepélyesebb órájában, midőn világosság támad a földnek színén, hogy feltüntesse hatalmas kezed bámulatos alkotásait, midőn millió teremtés életre ébred a mély álomból: íme én te leányod szívemnek szabad és földi homálytól tiszta érzésével (...) óhajtom kirebegni hálámat azon kegyelmes oltalomért, melynek védő szárnyaival a múlt éjen takargattál, és kérem e mai nap folyására is atyai gondjaidat. Tompa Mihály
7. Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok. Lakatos Levente
8. S tudtam nagyszerûen, költősen szeretni, Valaki számára egyetlenegy lenni, Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben, Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben. Ady Endre
9. Mindannyian kaptunk tőle valamit, egy álmot, egy emléket és egy kis bátorságot. Nélküle nem mernénk kergetni ennyire ködös álmokat.
10. Irgalmazz nékem, éjszaka: A szorongva átvirrasztott órák váltságdíjáért. A messzelátszó, babonás kazaltüzekért. Az északi fény és a bombázások tüzijátékaiért. A Haldoklók utólsó kenetéért és az anyjuk hasában növekedő magzatok első rúgásaiért. A bordélyházak rikoltó lámpáiért és az őszi temetők hivogató csendjéért. Az egész világ minden elrontott és újrakezdett életéért.