Aggódni kezdtem, hogy mi lesz veled, (...) ha kifogsz egy olyan embert, aki azt hiszi, hogy az aggodalmad idegbaj, aki nem ismer téged, aki azt akarná, hogy szégyenkezz emiatt, aki azt akarná, hogy normálisabb legyél, és meg akarna változtatni, hogy szeresd jobban magad, aki nem ilyennek szeretne, aki nem hagyna meg olyannak, amilyen vagy. Azt gondoltam, hogy én meghagynálak. Ez nekem való feladat lenne az életben.

Kapcsolódó idézetek

1. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök. Albert Tímea
2. Ha félsz, az normális dolog (...). Jobb, mint ha nem félnél. Mert ha nem félsz, akkor alighanem elbíztad magad, és aki elbízza magát, az nagy bajban van. Charles Martin
3. Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek. Fodor Ákos
4. Egy csomó mindent újra kell tanulnunk arról, hogy miket gondoltunk eddig normálisnak vagy szabályszerûnek. Vagy ennek ellene mész, és megmérgez az, hogy te gondolsz valamit, és nem az történik, vagy pedig azt mondod, hogy "kinyitom a szívemet, az elmémet, és befogadom a dolgokat, nem pedig rögtön egy falat húzok".
5. A szerelem számára az a legrosszabb, ha el kell válni. Tudni, hogy egy nélküle töltött éjszaka következik, egy egész éjszaka, egyedül. Amikor beindulnak az önvádaskodó, ideges gondolatok, az embernek felforrósodik az agya, és megkérdezi önmagát, tetszem-e neki? Követtem-e el hibát? Máshogyan kellene viselkednem? Valami mást kellett volna mondanom? (...) Olyan érzés... mintha valaki elvitte volna a szívemet. Tore Renberg
6. Nem bírod elviselni, ha rést ütnek a falon, amelyet gondosan magad köré vontál... már a gondolat is megrémiszt, hogy érezhetsz irántam valamit. Nem én gyötörlek téged, hanem valami más. Hogy mi, azt én nem tudhatom, te viszont igen. (...) Ezt a csatát önmagaddal kell megvívnod. Nora Roberts
7. Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért.
8. És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerûen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni - mert megszüntetni nem szüntetheted meg -, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen. Oravecz Imre
9. Mindig vannak az életben olyan emberek, akik szívesen ártanának neked. Szeretnének megfélemlíteni. Kellemetlen helyzetbe hozni. Nyomást gyakorolni, hogy döntést hozz, még mielőtt ismernéd az összes tényt. Elérni, hogy ne a saját fejed után menj, hanem úgy gondolkodj és cselekedj, ahogy ők akarják. Szóval, a kérdés az, hogy hagyod-e ezt. Ryan Holiday
10. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyû. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.