Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ahogy az ember saját teste súlyát úgy hordja, hogy meg sem érzi, szemben azzal, ha idegen testet mozgat: úgy nem vesszük észre önnön hibánkat és bûneinket, hanem csak a másokéit.

Arthur Schopenhauer
📺 Média 🔮 Jövőkép
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Az ember saját testének a változásai apránként mennek végbe, legalább annyira észrevétlenül, mint amilyen alattomosan. Khaled Hosseini
  2. Sokszor hasonlóan bánunk másokkal, mint ahogy magunkkal. Ha a saját fájdalmunkkal nem törődünk, esélyes, hogy másokét sem vesszük túl komolyan. Ha durván ítélkezünk önmagunk felett, ugyanezt könnyen megtesszük másokkal is. Önmagunk elfogadása minden együttérzés alapja.
  3. Miként az ember leveti elnyûtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe. Bhagavad-gíta
  4. Éppoly könnyû magunkat ámítani, anélkül hogy észrevennénk, mint amilyen nehéz másokat ámítani, anélkül, hogy észrevennék. Francois de La Rochefoucauld
  5. Ahogy egy embert nem ismerünk teljesen, ha csak a fizikai külsejét ismerjük, a körülöttünk lévő világot sem ismerjük, ha csak azt tudjuk róla, amit fizikai érzékeink közvetítenek. Rudolf Steiner
  6. Az erényt, úgy érezzük, megtanuljuk, mások mesélnek róla nekünk. De a bûnt egyedül rajzoljuk meg magunknak, a saját elképzelésünk szerint. John Steinbeck
  7. Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe.
  8. Bármilyen hibát követtél is el, bármit hoznak fel ellened mások, legbelső lényed érintetlen marad, nem ér el hozzá az emberi gyarlóság. Nem a fájdalmat okozó cselekedet számít, hanem az, ahogyan te értelmezed.
  9. Amikor elnyomunk másokat, valójában magunkat nyomjuk el. Emberi mivoltunk azon múlik, hogy elismerjük mások emberi mivoltát. Desmond Tutu
  10. Fénysebességgel száguldunk át az életen, és nem érezzük a fájdalmat, amelyet a testünk/lelkünk érez. (...) Cserbenhagynak, kihúzzák lábunk alól a talajt, saját mércénknek sem tudunk megfelelni, s míg egész életünkben küzdünk ezekkel a nehéz érzelmekkel, a velük járó sebezhetőségről nem veszünk tudomást. Daniel Gottlieb
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat