Ahogy növekszünk, ahogy az agyunk személyes elmévé válik, úgy szokunk le arról, hogy a felszínen érzékelhető jelek alapján ítéljünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Amint felismerjük, hogy a gondolataink nagyban függnek a hangulatunktól, gyengül a hatalmuk felettünk, és megtanuljuk kiválasztani, hova akarjuk irányítani a figyelmünket.
2. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy saját parancsainknak engedelmeskedjünk. Ha ezt megszoktuk, egyre kevésbé vágyódunk lényegtelen dolgokra. Rudolf Steiner
3. Mihelyt megtanulunk másképp gondolkodni, többé megszûnünk gyermeknek lenni.
4. Amit (...) átélünk, azt az agyunk észleli és biológiai jelzésekké alakítja át. Agyunk a pszichológiát biológiává változtatja. Joachim Bauer
5. Ahogy idősödünk, változnak a dolgok. Mi magunk változunk. Holly Black
6. Az elme nem azzal nő, ha teletöltjük mások gondolataival, hanem azzal, ha saját képességeit gyakoroltatjuk vele. Annie Besant
7. Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.
8. A gondolatok átalakítják tulajdon agyunkat. Stanislaw Jerzy Lec
9. Elkezdtünk felnőni. Hagyjuk, hogy bizonyos emberek megbûnhődjenek a döntéseik miatt, másoknak viszont hagyjuk, hogy jóvátegyék a hibáikat. Christina Lauren
10. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.