Ahogy öregszem, egyre kevésbé nyûgöz le az eredetiség. Mostanság sokkal jobban hatnak rám az autentikus dolgok. Az eredetiségre tett kísérletek gyakorta erőltetettnek és felvágósnak tûnnek, de az autentikusságnak van egyfajta csendes rezonanciája, ami mindig felkavar.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy idősebb leszek, egyre inkább elegem lesz abból, hogy saját magamat revideáljam, és a mondandómat finomítsam attól félve, hogy a másik ember hogyan fogja ezt értelmezni. Szerintem jobban megéri őszintének lenni.
2. Van az öregedésben valami nagy önellentmondás is, hallásom romlik, zöld hályog a szememen, és mégis, mintha kiélesednének az érzékek, annyira igyekeznek minden szépséget befogadni, mohón fölinni, magukba szívni.
3. Anyám öröksége vagyok. (...) Ahogy öregszem, úgy hasonlítok egyre jobban rá a külsőségekben is. Néha szabályosan megrémülök, ahogy egy-egy arckifejezésemben vagy mozdulatomban őrá ismerek. Itt cipelem magamban anyámat, és ez nagyon nehéz teher, nehéz örökség ez a függés, a szeretete iránti vágy, és ezzel együtt a kétségbeesés is, hogy elveszíthetem. Szentesi Éva
4. A húszas éveimben én is bátran nekimentem a falnak, és olyan kérdésekben is alkottam, nyilatkoztam, megszólaltam, amikről ma már azt mondom, hogy nem feltétlenül kellett volna, (...) amit ma már nem mernék, mert azt gondolnám, hogy "milyen érzékenységet sértek?", "minek megyek neki, amivel esetleg vigyáznom kéne?". A fiatalabbak szépségét ez a fajta falnak nekimenő lendület adja. Karafiáth Orsolya
5. Lassanként fénnyel és értelemmel telt meg minden. A bizonytalanság szertefoszlott, a szavak maguktól törtek elő, és már nem is ügyeltem olyan nagyon, hogy mit mondok. (...) Hallgattam a saját hangomat, de mintha már nem is én lettem volna, mintha másvalaki beszélne, az a bizonyos valaki, akivé válni szerettem volna. A szavak már nem fedték a valóságot, eltolódtak, átsiklottak más, színesebb területekre - nem, amelyeken az életem apró eseményei zajlottak -, és én tudtam, hogy már nem az igazat mondják, hogy képzelgéssé és hazugsággá válnak, de nem törődtem vele, hiszen az igazság vigasztalan volt és fakó, s csak az érzelem, csak az álmok visszfénye fejezte ki az igazi életet. Erich Maria Remarque
6. Természetemnél fogva a rendezett dolgokat kutatom, azokban telik kedvem, kerülöm az összevisszaságot, mely jellememmel ellentétes, és félelmetes számomra - akár a sötét árnyak a nappali világosság számára. Nicolas Poussin
7. Ahogy öregszem, úgy döbbenek egyre inkább rá, hogy a kor nem bölcsességgel jár, hanem kopással. Semmivel nem érzem magam okosabbnak, mint 30 éve. Legfeljebb annyi a különbség, hogy ma már nem leplezem hazugságokkal a félelmeimet. És hogy már csak azért nem vagyok meggondolatlan, mert belefáradtam.
8. Az ember mindig az ismerőset keresi, az ismerősbe vágyik vissza, az adja neki a komfortot. A komfortos, az ismerős nem biztos, hogy jó neki, de akkor is azt keresi. Amikor ilyen gyorsan változik a világ, akkor az embert megijeszti az, hogy elveszíti az ismerős dolgokat, és ez az ijedtség, félelem, szorongás nagyon sok negatív érzelmet szül, és nem felejtetlenül segíti az egymás megértése felé való törekvést. D. Tóth Kriszta
9. Múltérzékenységem élesedik, jövőérzékenységem tompul. Ami megtörtént, annak teste van, a tervek viszont csak ködalakok. Az évek múltával mindinkább figyelmesen, sőt vágyódva nézem a múltat, akárha mese volna. Konrád György
10. Minél idősebb lesz valaki, annál fontosabb, hogy ne legyen rossz a modora, annál feltûnőbb és ellenszenvesebb minden hangosság, otrombaság és félszegség. Ami fiatal korban még megjárja valahogy, később elviselhetetlen. Jane Austen