Ajkad egy új, csodás igét keres, Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet, Az esti felhő... hûvösebbet, Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!

Kapcsolódó idézetek

1. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
2. Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen; ígérő titkokat kutatva ostobán, kapkodni lázasan egy tûnt igéd után; mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet, enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked; s leintve részegen a hûvös ész szavát, neveddel verni fel a néma éjszakát! Afanaszij Afanaszjevics Fet
3. Oh várlak én is, várva várlak, Téged, te fénye felhős éjszakámnak. Remegve ejtem halkan a neved, Hogy áruló szellő se értse meg. Csak úgy reppenjen könnyû álomszárnyon Tehozzád, édes, szép álomvilágom. Gyóni Géza
4. Mennyire szeretlek! érzem, ez szinte fáj. Töröld le könnyemet becéző szavakkal és ölelj magadhoz ezen az éjszakán.
5. Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben Fejem fölött nekem oly glóriás vagy, Akár a mennyek szárnyas hírnöke, A visszatorpanó, döbbent halandók Fehéren-égre-ámuló szemének, Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn, A lég hullámain és elvitorláz. William Shakespeare
6. Téged szeretni áhítat, imádság, Te hoztad lelkem vágyó jobbúlását, Elszúnyad lelkem gőgös indulatja, Szelíd szemed álomba csókolgatja. Téged szeretni édes enyhülésem, Vihar múltán a napsugár jósága, Vihar könnyétől még nedves vetésen Szelid harang hálát-adó imája.
7. Õszi szép napokon Rám száll a nyugalom, Nézem a szemedet, S hallgatok bölcseket. Ha elköszönsz, "szép napot", Én kicsit meghalok. De intek és mosolygok, És várok egy új napot.
8. Mindennek eljön az ideje ideje jött a feledésnek új érzésnek lettem a helye vágyak - hol sietnek hol késnek elveszett szavaim ne keresd napot tetőz be minden est és új napot kezd a reggel ami volt - szép - ne feledd el szél és rigó hussan a lombból valami szép és könnyû (mulandó) a fájdalomból.
9. A vers, akár a festmény, a többértelmûség terhével ékes, szólni vagy szót se szólni, szeretni - nem szeretni, lebegtetni az érzést, elûzni a fölös szót szép és igaz szavakkal, vakok szemét újból a fényre tárni.
10. Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban, Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. Punnany Massif