Mindennek eljön az ideje ideje jött a feledésnek új érzésnek lettem a helye vágyak - hol sietnek hol késnek elveszett szavaim ne keresd napot tetőz be minden est és új napot kezd a reggel ami volt - szép - ne feledd el szél és rigó hussan a lombból valami szép és könnyû (mulandó) a fájdalomból.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden elmúlt. Elmúlt a jó és elmúlt a rossz is. Elmúlt a bûn és elmúlt az erény is. Minden elmúlik. (...) Már csak azt kívánom, hogy reggel nekem is keljen fel a nap, és este előlem is bújjon el. Cserna-Szabó András
2. Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte. Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel. Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem. Az emlékek szépek, de mára kiégtél. Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége. Depresszió
3. Hová tûnnek el a kimondott szavak? hol ég tovább a szemek tüze? ellobbant minden kézfogás de megmaradt az érintés öröme apró szikrák a végtelen égbolton lelkemben ragyog minden édes pillanat az idő elrohant, múlt lett a jelen de átölel még sok kedves hangulat.
4. Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel. Agatha Christie
5. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
6. Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék. Zanzibár
7. Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled. Egyedül meddig bírom még? Minden nap várom, hova sodor a szél, De úgysem hiszem el, Hogy igazán itt felejtettél. Amíg jót ígérsz, Te jót remélsz, Hát lépj ki álmomból, Ahol régen élsz!
8. Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is. Müller Péter
9. Mikor nehéz a súly és nem látod a végét az útnak, Képek fakulnak, A múltad felejtsd el, nem számít, honnan, Csak az számít, hova, könnyek a porban, A sorsom sodorjon el bárhova, Akkor is én leszek az életem bajnoka.
10. Ajkad egy új, csodás igét keres, Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet, Az esti felhő... hûvösebbet, Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress! Tóth Árpád