Aki nem hagyja el szülőföldjét, fogalma sincs annak a hazáról; olyan az, mint az erdő közepén álló: nem látja a fáktól az erdőt; bezzeg, aki idegenbe szakad, ó, be megtanulja szeretni!

Kapcsolódó idézetek

1. Az embert ki lehet szakítani a hazájából, a hazáját azonban nem lehet kiszakítani az emberből. Röhrig Géza
2. Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk. Gyökössy Endre
3. Kinek szívében a haza nem él, az számûzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt. Kölcsey Ferenc
4. Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ - az (...) nem tud szeretni még. Müller Péter
5. Az ember nem szeretheti azt, amit nem is ismer. Nem lehet szerelem ott, ahol nincs megértés, nincsenek alapok, nincs múlt. Nora Roberts
6. Azok az idegenek, akiknek már nincs hazájuk, igazában csak e pillanatokban élnek életük régi feszültségével: a pillanatokban, amikor várják a reggeli postát. (...) Tudják, hogy a haza nem csak egy térképen meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem. Aki ebből az élménykörből egyszer kilépett, hasztalan tér vissza ahhoz, amit vagy akit szeretett: nem egy hazát talál, nem is szerelmesét, hanem egy országot, vagy egy nőt, aki időközben kissé meghízott, vagy máshoz ment feleségül. Márai Sándor
7. A közönyben, a gyûlöletben, a szeretetlenségben az embernek nincs hazája, mert lelkének idegenek ezek az élmények. Müller Péter
8. Aki ismeri az erényt, nem ér fel azzal, aki szereti is azt. Aki pedig szereti, nem ér fel azzal, aki gyönyörûségét is leli benne. Konfuciusz
9. Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés. Müller Péter
10. Jaj annak, akit sorsa kiszakit hazájából, anyanyelvéből, de ezerszer jaj annak, aki kész feledni mindkettőt; mert új hazát s új anyanyelvet cserébe nem ád a másik ország, ahol élsz s az új nyelv, bárhogy betölti mindennapjaid! Míg neved magyar, idegen maradsz, míg múltad magyar, idegen maradsz, bárhova vet a sorsod!