Aki úgy gondolja, azért kell neki társ, hogy kiegészítse őt, az túlságosan retteg a beismeréstől, hogy valami nincs rendjén a lelkében. Nem várhatjuk a kapcsolattól, hogy mûködjön, ha éppen akkor kezdünk egy gyûlölt munkahelyen dolgozni, vagy kellemetlenül érezzük magunkat a bőrünkben a felszedett 4 kiló miatt. Veszélyes és gyakran szomorú pusztán azért új kapcsolatot kezdeni, illetve egy egészségtelent folytatni, mert magányosak lennénk egyedül.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem lenne jó hozzászokni ahhoz, hogy egyszerre csak van valaki, lett valaki, akivel naponta megoszthatok mindent (...). Ez veszélyes. Beleélni magamat valamibe, ami az összetartozás látszatát adja, csupán attól, hogy napi kapcsolatban vagyunk. Lángh Júlia
2. Azokat a kapcsolatokat, amelyek nem hordozzák magukban a fényes, örömteli, tápláló lángot, amiért érdemes élni, nem emelnek többé sehová, csak lefelé húznak, el kell engedni. Egyedül maradni azonban rémisztő dolog. Elengedni a másikat, aki nem képes követni bennünket egy tisztább magasságba, nem hangzik biztonságosnak. Az emberek minden új kapcsolatban azt remélik, a másik felüket találták meg, és végre megszûnik az elszakítottság illúziója. De az csak egyszer szûnik meg. És ebből nem szabad engedni! Az ember nem nyugodhat bele egy olyan társba, aki nem a teljességet hordja magában. Az olyan kapcsolatban meghal a szív. Ezért képes az ember életeken át keresni a duálpárját. Weaver Andrea
3. Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszûnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.
4. Bár nem akarok egyszerre sziruposnak és depresszívnek hangzani, de a szerelem fáj. Ettől lesz igazán jó, amikor minden rendben van. Nincsenek egyszerû kapcsolatok. Gyakran hallja az ember, hogy a kapcsolatokon dolgozni kell, de ezt nem értjük meg igazán, amíg mi magunk nem voltunk ilyen helyzetben. Pedig ez az igazság - kompromisszumokat kell kötnünk és áldozatokat kell hoznunk ahhoz, hogy igazán erőssé tegyük a kapcsolatunkat. Ha egy kapcsolat jó, akkor a másik fél is pont ugyanezt fogja tenni.
5. A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.
6. A legtöbb ember "hibás" indítékból kezd kapcsolatokba - hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy ûrt, hogy szeressen vagy hogy őt szeressék -, és ezek még a jobb okok. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják kezelni depressziójukat vagy ezt látják a nemi élet legkényelmesebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, továbbá hiszed avagy sem, unalomûzőül. Ezen indítékok egyike sem mûködőképes, és - hacsak nem történik közben jelentős változás - maga a kapcsolat sem fog mûködni. Neale Donald Walsch
7. Egy olyan világban, ahol a mennyiség egyre inkább háttérbe szorítja a minőséget, és ahol egyszeri használatra gyártjuk a tárgyakat, egy kapcsolat válságos pillanataiban könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy új társat keressünk magunknak. Aki már többször megtette ezt, valószínûleg újra és újra rácsodálkozott arra, hogy új partnerei hasonló "gyári hibákkal" rendelkeznek, mint a régiek. Végül pedig arra a következtetésre juthat, hogy a másik nem egyszerûen ilyen, és kész. Ha egy kapcsolat merevvé és nehézkessé válik, ne feledjük, hogy társunk kizárólag saját hiányosságainknak tart tükröt. Ole Nydahl
8. Emberi vonásunk, hogy társas kapcsolatokra van szükségünk. Megtehetjük, hogy úgy teszünk, mintha ezek nélkül is lehetne élni, de olykor nagy árat kell fizetni ezért. A biztonságot adó magány egyben szorongással is fenyeget, ami a külvilágot még veszélyesebbnek, az embereket ijesztőbbnek mutatja. Tari Annamária
9. Ha nincs társunk, nem találjuk a helyünket. De azért bőszen azt mutatjuk kifelé, hogy milyen nagyszabású, színes, izgalmas az életünk. Azt képzeljük, hogy boldogtalanok lennénk egyedül, ezért kapcsolatról kapcsolatra ugrálunk, mert így többnek, fontosabbnak érezzük magukat. Ahelyett, hogy néha egyedül mernénk maradni. Mert azt hisszük, hogy aki egyedül van, azt a többiek szánalmasnak tartják.
10. Előfordul, hogy nem elég erős a kapcsolat, hogy elbírja egy viszony terhét. Ezt a rizikót természetesen nem akarja felvállalni az ember. Alfons Vansteenwegen