Akik a színpadon fellépnek, azoknak angyali szívük van, mert azt akarják, hogy a közönség jól szórakozzon. Nem a saját hasznukat lesik, nincs bennük semmi más, csak az őszinte remény és a szándék, hogy boldoggá tegyék a közönséget. De sajnos aztán jönnek az "én sokkal jobb leszek nála!" helyzetek, és a szeretetet felváltja a gyûlölet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek a színpadon magához kell térnie, fel kell élednie, és gondjait, bajait a színfalak mögött hagyni. Csak a jót szabad kivinni a közönségnek. Csepregi Éva
2. Nagyon sok szeretetet kapok a nézőktől, amit a színpad által sokszorosan igyekszek visszasugározni. A színház nem mûködik e nélkül. Kimehetek a színpadra mindennap, és mutogathatnám magam, de ha ez nem szívből, szeretettel jönne, senkinek sem kellene.
3. Aki vállalja a közönség előtti szereplést, annak vállalnia kell a tapsot meg a füttyöt is. Nincs apelláta. A közönség kegyetlen is, azt ki kell szolgálni. Albert Flórián
4. A színpadról soha nem úgy nézek a nézőtérre, hogy ott ilyen vagy olyan emberek vannak. Nem, az nem ilyen vagy olyan emberek gyülekezete, hanem a közönség! A közönséget pedig szeretni kell. Nem csupán tisztelni, becsülni, elfogadni, ez mind kevés. Szeretni. Ez az alapszabály. Aki ezt nem tudja, nem érzi, aki erre nem képes, az legyen egyébként bármilyen kvalitásos ember, nem való színpadra. Sas József
5. Ha csak azt nézzük, hogy ki milyen jól fo­rog, táncol a színpadon, az kevés. A történet nem erről szól, hanem a gondolatról, az érzelemről, az emberről, a hitelességről, az igaz­ságról. Az életről szól. Ha ez "átjön" a színpadról, az az ünnep. Markó Iván
6. Amikor állsz a színpadon, és érzed a közönség szeretetét, annál nincs is jobb érzés. Látod, hogy mondják veled a szöveget, és az adrenalintól szinte majd felrobbansz.
7. A mûvészek képesek átadni az érzelmeiket, elérik, hogy a közönség ugyanazt érezze, amit ők. Mindennek ez az alapja, nem? Csak át kell ültetni a tanult dolgokat a szív nyelvére.
8. Az emberi szívben ott van a jó és a gonosz is. Sajnos nem létezhet az egyik a másik nélkül. Vannak jó emberek, és vannak rosszak.
9. Számomra az (...) legfontosabb, hogy a színpadon hagyjam a lelkem és a szívem a nézőknek és közönségnek.
10. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska