Ugrás a tartalomra
Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember rosszkedvû lesz az ilyen időben. Nincs más, csak a köd. Még a tekintet is megcsúszik, mert nincs mibe kapaszkodjék.
Robert Seethaler
-
Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól.
Oravecz Imre
-
Jó reggelt, Tél! Már vártalak.
Hajnalban a deres mezőn,
este a kopasz fák alatt.
A fagy jelezte jöttöd,
hogy az őszt a sárba döntöd.
A fagy és a félelem,
hogy fény nélkül mi lesz velem.
-
A tél vége mindig az év legcsúfabb időszaka, ilyenkor az ember úgy érzi, talán soha nem jön el a nyár.
-
Szomorú dolog remény nélkül élni, testvér... Előrenézek, és a jövő elijeszt... Valami dermesztő, északi-sarki atmoszférában járok-kelek, ahova be nem hatol a nap sugara...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Hûvös messzi tájba menni mindhiába?
Presser Gábor
-
A torkom összeszorul,
Járni alig bírok,
Az útra napfény borul,
Ha rád gondolok, sírok.
Nincs már miben hinnem,
Ráuntam a tájra,
Nekem senkim sincsen,
Most látsz utoljára.
Vad Fruttik
-
A nappalok mind rövidebbek,
Jön a tél csendesen,
Átokvert lélek, fagyos szélvész
Sír a kéményeken,
Ökör, szamár, ló összebújva,
A széllel versenyt ordít,
Az ember búsan gondba mélyed,
S a tûz mellé huzódik.
Vasile Alecsandri
-
A magány a legkegyetlenebb évszak (...), pusztítóbb, mint a tél minden hidege, hibernálja a szívet. A szívnek nincs kiért élnie, nincs kiért ébren maradnia, nincs kiért sebesen és vadul vernie. A magányosnak csak emlékei és reményei vannak, álmai és illúziói.
-
Vannak percek, amikor a jövő olyan komor színben jelenik meg az ember előtt, hogy nem meri lelki szemeit feléje irányítani, teljesen megszûnik benne a józan ész munkája, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy jövője nem lesz, és múltja nem volt.
Lev Tolsztoj