Albertus Magnus (...) háromféle játékot különböztetett meg: 1. a "céltalan játékot" (...), amely fölszabadítja a szellemet, csiszolja az elmét és - akárcsak a zene - nyájassá teszi a szívet. A második csoportba a "hasznos játékokat" (...) sorolta: ezek közé tartoztak a lovasjátékok, amelyek a hon védelmét szolgálták. A harmadik csoportot a "megvetendő és szégyenteljes játékok" (...) képezték. Ezek vétkezésre csábítják az embereket. Közéjük számított a szerencsejáték és a színház.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyik az, hogy a lét örömteli, mert Istenben biztonságban van; másik az, hogy az élet egyben tragikus is, mert a szabadságnak mindig magában kell foglalnia a veszélyt is (...), és a játékot el lehet veszíteni.
2. A játékok nem esetleges találmányok. Megvilágítják a felnövekvés gondjait és örömeit, megkönnyítik a csecsemőkortól a felnőttkorig való utánzást. Megtanítják a gyermeket arra, amiről soha nem is gondolta, hogy meg kell tanulnia, és soha nem is fog emlékezni rá, hogy valaha tanulta. Ellátja őt a legkülönbözőbb tapasztalatokkal, amelyre semmilyen más módon nem tehetne szert.
3. A szerencsejáték nem bûn, ember voltunk egyik kifejeződése csupán. Kockáztatunk. Van, aki a játékasztalnál teszi, van, aki nem. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. Jeanette Winterson
4. Van, aki gond nélkül tölti életét, mert mindennap játszik kis tétben. De adjuk csak neki oda minden reggel azt a pénzt, amit aznap megnyerhet, és kössük ki, hogy ne játsszék: boldogtalanná tesszük vele. Erre azt mondhatják, nem a nyereségért, hanem a játék okozta szórakozásért játszik. Játsszon hát tét nélkül, nem leli benne kedvét, unatkozni fog. Tehát nem csupán a szórakozást keresi: a langyos, szenvedély nélküli szórakozás untatja. Tûzbe kell jönnie, be kell csapnia önmagát, azt képzelnie, hogy boldog lenne, ha játékban nyerné, amit a játékról való lemondás árán nem lenne hajlandó elfogadni. Blaise Pascal
5. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk. Jeanette Winterson
6. A játékok nem csupán öncélú, szórakoztató szabadidős tevékenységek, hanem olyan potenciális értékteremtő eszközök, amelyek az élet minden területét képesek átalakítani, hatékonnyá tenni, és nem utolsósorban a közérzetet és a hétköznapi hangulatot is jelentősen javíthatják.
7. A játék az, mi minket egybefûz: érzéseinknek is rugalma van - és még a bánatunk is oly derûs, hogy egymástól eltûrjük boldogan. Mi már tudjuk: míly jó a szenvedés s hogy szenvedni olykor nem is nehéz. Végh György
8. A játék azoknak a bátraknak adatik meg, akik már eleget tudnak és még nem, akik már elég erősek és még nem, akik már elég bölcsek és még nem. Játszani annyi, mint felfüggeszteni az élet mindenhatóságát felettünk. Zalán Tibor
9. A kártyázásról azt tartják az emberek, hogy az egy kellemes, kissé izgató, érdekes, bár néha nagyon is költséges szórakozás. Így is van. Olyan szórakozás, mint a sakkjáték, a lóverseny, a vívás, a vadászat, a futball, vagy az asszonyoknak való udvarlás. Azaz még több ezeknél és különb. Mert a kártyázásban valamennyi fölsorolt sport benne foglaltatik, mint ahogy a piktor palettáján rajta van valamennyi szín. Az igazi kártyás egyúttal vadász is, aki meglesi és lepuffantja a vadat; vívó is, aki szembeszáll az ellenféllel és harcképtelenné teszi; sakkozó is, aki elüti sorra a babáit és végezetül megmattolja az ellenséget; udvarló is, aki belopózik a szívébe és bizalmába, hogy könnyebben hozzáférjen ahhoz, amit a szíve táján hord; és futballista, aki végül felrúgja. Kálnoki Izidor
10. A szerencse szeszélyes, a nyerési lehetőség bizonytalan, játszani mégis jobb, mint a játékról lemondva megelégedni az üres semmivel. Mika Waltari