Állítólag életem legszebb napjait éltem. (...) Csak hát én éppen hogy nem tartottam a kezemben semmit, még önmagamat sem.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor csak várni, hinni, tûrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nem történik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!... Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került. Müller Péter
2. Mikor talán már minden elveszett, Sok jóságomból nem maradt meg semmi És nem tudom már magamat szeretni. De itt van és olyan jó a kezed. Ady Endre
3. Nem kívántam már a halálát, nem akartam ordítani a fájdalomtól, ha a hiányát éreztem minden egyes szívdobbanásomban. Eljött a nap, amikor egészen egyszerûen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem boldog. (...) Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, a csodálatos, aki életem minden pillanatát meghatározza. Talán ekkor jöttem rá arra is, hogy nincsen egyetlen. Mert az egyetlen csak ő lehetett volna. Tomán Edina
4. Csak önmagam tartom bilincsen, Önmagam számára nincs lángom, Szivem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen. Ady Endre
5. Kétségkívül kamasz voltam, igazi kamasz: a legkevésbé sem sikerült távolságtartással szemlélnem a történteket (...). Tisztában voltam ezzel, és dühöngtem, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon.
6. Ha már csak egyetlen mondat volna hátra, akkor az az én esetemben nem lehetne más, mint hogy (...) nem volt értelme semminek. Krasznahorkai László
7. Egy karnyújtásnyira volt tőlem a tökéletes szerelem lehetősége, és én elpasszoltam. ELPASSZOLTAM! Annak köszönhetően, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem láttam. Mégsem láttam a világon semmit. Meg Cabot
8. Nem tartottam számon a napokat - nem volt rá semmi okom. Amennyire csak lehet, igyekeztem a jelenben élni, ahol nincs sem lassan halványuló múlt, sem gyorsan közeledő jövő. Stephenie Meyer
9. Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán
10. A legboldogabb, legteljesebb pillanatai azok voltak az életemnek, amikor teljesen tisztában voltam azzal, hogy élek, ennek minden reményével, fájdalmával és szomorúságával, mely az összes halandó lénynek sajátja. Ezekben a pillanatokban az a gondolat, hogy a siker egy elérendő cél lenne, teljesen értelmetlennek tûnik. Ezek a pillanatok önmagukban voltak teljesek, nem fokok voltak egy létrán.