Álmoktól ébren álltunk a fényben, nem volt már éj, s nem voltak nappalok. Testedhez bújtam, és súgtam, mint égi angyalod, ha meghal az érzés, majd én is meghalok.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
2. Álmaimban szárnyaidhoz érnék, angyalcsókot ajkaidról kérnék. Karjaid közt hamvaimmá égnék, de angyalodként hozzád visszatérnék.
3. Ha semmi nem megy többé, akkor angyal leszek - csak neked. Minden sötét éjszakán megjelenek előtted, s aztán elrepülünk, messze innen, és soha többé nem válunk el.
4. Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tûnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörû élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. Victor Hugo
5. A sûrû éjben fény leszek, Mi távolból hozzám vezet, És többé nem félek, ha karjaidban ébredek, Ha szomjazol, én víz leszek, S ha átölel majd két kezed, Bármi lesz, bármi vár, Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már.
6. Kicsúszott alólam a föld és az égbolt, minden, mi te voltál, mert te fényévekre tőlem elhajoltál, s nem maradt belőled semmi más: a vágyam, mit itt hagytál nekem illatban, ágyban.
7. Hosszú álomból ébresztettél fel. Lehet, álom csak, mikor két karod átölel. Veled érzem úgy, hogy a lelkem súlytalan, szívem meztelen. Zuhanunk, szoríts most engem. Caramel
8. Bárcsak egyáltalán ne is volnál a világon. Bárcsak ne is élnél, inkább valami ihletett mûvész képzeletének szüleménye lennél! Nem tágítanék a mellől a vászon mellől, örökké néznélek, örökre csókolnálak! Benned élnék, lélegeznék, mint valami gyönyörû álomban, és akkor boldog lennék! Semmi más kívánságom, óhajom nem lenne többé. Hozzád imádkoznék, mint őrangyalomhoz, alvás előtt és ébredés után; téged várnálak, amikor valami istenit, valami szentet kellene megfestenem. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
9. Csillagos éjszaka volt, virágillatú álom. Szembe jött a sors, s vele az én párom. (...) Táncot járt a fény, beragyogott mindent, az angyal értem jött, és elvitte a szívem. A. O. Esther
10. Arcom simult a tenyeredbe, míg kettőnkre borult az éj leple, Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre. Children of Distance