Álomtalan álomban reménykedem. Hallottam már, mikor a halottakra azt mondják, elaludtak. Valóban ilyen a halál? A legédesebb, legmelegebb, legmélyebb, soha véget nem érő álom? Ha ilyen, akkor bizony egyáltalán nem bánnám.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak. Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy nem léptük át a halál néma kapuját; tennivalónk, elfoglaltságunk van a földön.
2. Valaki egyszer azt mondta nekem: kívánom, hogy álmai még életében váljanak valóra. Azt feleltem erre: - Remélem, nem így lesz, mert ha míg élek, minden álmom valóra válik, halott vagyok. Beteljesületlen álmaink tartanak életben minket. Robert Harold Schuller
3. Halott: Lent a sírom fenekén Örök álmot alszom én. Vándor: Aludj, hisz édes az álom, Én is azt az álmot várom.
4. Nem tudom, miképpen és mikor halok meg igazán, de nem szeretnék egészen fájdalommentesen meghalni. Gyorsan, azt igen, de nem fájdalommentesen. Csak egy pillanatig fájjon, de akkor nagyon, hogy érezzem, van, volt azért valami különbség a mostani és az azutáni között, e között a halál között, ahogyan élek, és a valóságos halál között. Ha minden fájdalom nélkül egyszerûen elaludnék, azt hihetném, hogy mindig halott voltam, és egy halott álmodta néha, hogy él. Bodor Pál
5. A szemem lehunynám, úgy aludnék végre, és kívánnék magamnak nyugalmat, ébrenlét helyett egy jó hosszú álmot estére. De az tényleg hosszú álom legyen, tartson ki pár éjszakát nekem! Azt sem bánom, ha mostantól mindvégig, innentől örökké tartson, míg élvezem. Road
6. A halál örökké tartó álom. Sem ezen, sem valamely más világon nem fogok újra élni, élni azzal a tudattal, hogy ugyanaz a személy vagyok, aki már egyszer élt, aki kötelességeit teljesítette és egy emberi lény mûködését végezte el.
7. Minden este behunyjuk a szemünket, és elalszunk. Az emberek alig várják, hogy álomra hajtsák a fejüket. A halál sem több ennél. Semmivel sem rosszabb, csak a hiedelmeink sugallják, hogy másról is szól.
8. A halottainkkal úgy vagyunk, hogy eleinte, ha róluk álmodunk, ébredéskor keserû haragot érzünk: miért csak álom volt, hogy élnek? Később lassan-lassan alábbadja az ember, és ébredés után is hordozza magával az álom andalító, jó érzését: legalább álmomban éltek, gondolja, s már szívesen álmodik róluk. Ottlik Géza
9. Az embernek szüksége van álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik. Szaszkó Gabriella
10. Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk. Jose Rodrigues dos Santos