Általánosan elfogadott tény, hogy abban a pillanatban, mihelyt az életed egyik területe helyreáll, egy másik látványosan ízekre hullik.

Kapcsolódó idézetek

1. Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, jól csinálja a dolgait az életben. Aztán valaki felnyitja a szemed, és hirtelen rájössz, hogy az egész világod borul, mint akit kiütöttek. Padlót fogsz.
2. Az ember könnyen megfeledkezik róla, hogy fiatalon mindent másképp lát, minden sokkal szebbnek tûnik. (...) A romlás hirtelen következik be, a világ egyik napról a másikra hullik darabokra. Per Petterson
3. Ha valaha megtörténik, hogy kifelé fordulsz azért, hogy bárkinek a tetszését megnyerd, tudd meg, hogy belső egyensúlyod összeomlik. Epiktétosz
4. El kell fogadni, hogy változik az ember élete, bizonyos dolgok véget érnek, aztán újrakezdődnek vagy nem kezdődnek, más dolgok lépnek a helyébe.
5. Az ember egyik pillanatban derûlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik. Murakami Haruki
6. Visszanézve persze nyilvánvaló, hogy mind tudtuk: ez egy lopott perc, időleges boldogság, egy ábránd, ami egyszer majd úgyis véget ér.
7. Épp amikor azt gondolnád, hogy valamit biztosan fogsz a kezedben, az darabokra hullik, és mindent elölről kell kezdened. És amikor azt hiszed, hogy az életednek már vége van, akkor egyszer csak újrakezdődik, és kapsz egy új esélyt. Talán ezért érdemes élni.
8. Vannak ezek a pillanatok, amikor minden normálisnak tûnik, a világ éppolyan, mint amilyennek lennie kellene, de aztán rájövök, hogy nincs többé.
9. Amint elkezdesz megváltoztatni néhány dolgot, tényleg a helyére kerül a többi is.
10. Ha természetesnek érzed, hogy az emberek másokért meghalnak, akkor te is biztosan tudod, hogy időnként egyetlen emberélet feláldozásával sokan mások megmenekülhetnek.