Amikor a legizgalmasabb, a mi sztorink is félbeszakad: "következik"... "a legközelebb"... - mint a folytatásos regények. Jaj, hogy imádom az életet, jaj, hogy utálom az enyémet!

Kapcsolódó idézetek

1. Azért is szeretem az irodalmat, mert az élet egy jobb verziója: hősök és gonoszok, meglepő fordulatok. De néha ijesztő a meglepő fordulat. A könyvekben érdekes és izgalmas. (...) A valóságban csak ijesztő.
2. Előbb-utóbb különbség mutatkozik aközött, amit szeretnénk, és amink van. És minél nagyobb a különbség, annál nyomasztóbb. Russ Harris
3. Néha az az érzésem, hogy az életet ugyanúgy kapjuk kölcsön, mint egy regényt a kölcsönkönyvtárból. Ha érdekes és izgalmas, hamar végigolvassuk, és bosszant, hogy már a végére jutottunk, és vissza kell adnunk. De ha unalmas és szürke, akkor örülünk, ha végigkínlódtunk, végigrágódtunk rajta. Van, aki egyszerûen megunja, és még mielőtt végigolvasná, odavágja: nem kell!
4. Olyan az életünk, hogy folyton belelóg másokéba. Elszabadulnak rólunk szavak, lélek-alkatrészek, tökéletlen kis pontatlanságok, és ki tudja, hol állnak meg, kit találnak meg, kit találnak el. Darvasi László
5. Tudod, mit utálok a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-ban? (...) Hogy a boldogságnál a mese véget ér, pedig akkor jön a legjobb rész.
6. Bárcsak olyan lenne az élet, mint a filmekben, ahol a fájdalmas esték véget érnek az évszakok gyors változásával, aztán megjelenne a felirat, hogy "két évvel később" vagy "végül"! Bárcsak a szél elfújhatná a naptár lapjait, és hipp-hopp a happy endnél találnánk magunkat! De az élet nem ilyen. Meg kell élni minden szívdobbanást; nem lehet megúszni a rossz napokat. Sara Crowe
7. "Még nem olyan, mint mi voltunk ilyenkor. Még nem tanult meg hasonlítani." "Szeretteti magát, akár mi egykor. Ha különbözik, az is valami." "Nem jobb és nem rosszabb: másmilyen élet. Ha különbözöm, csakis akkor élek." Térey János
8. Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt. John Hoyer Updike
9. Gyûlölöm (...) a tökéletességet. A tökéletesség a bevégzettség, az egyformaság, az unalom. A tökéletesség után nincs tovább. Fejlődni, előbbre menni csak az tud, akinek van miért, akinek javulnia kell, csiszolódnia, gyarapodnia. Lakatos László
10. Kiszámíthatatlan a jövő. A sors elfújja a reményeket, a vágyakat. Az életünk olyan, mint egy forgószínpad, más szereplőkkel népesül be és a játék folyik tovább!