Kemény Zsófi

Most majd apránként siratok el mindent, ami eltûnt veled. Kezdem magammal.

Azt már tudom, hogy a gyilkosságok napozva száradnak a lelkeden, és az egyik még véres, azt a lelked falán egész észrevétlenül elkenem. Érezd, hogy hatalmad van, mint annak, aki a saját angyalát ölheti, és tudd, akárhogy döntesz is, mindenképpen magad ellen fogsz dönteni.

Itt maradtam utánad a saját fejemben. A nyelvemet már felmostam többször, a fülemből kisöpörtem a hangodat, a szememről lemostam a mozdulataidat, de most az orromban állok egy porolóval, és kergetem a szagodat, mert száll mindenfelé, és tüsszentenem kéne, de nem fogok. Nem fogok végezni időre.

Halkul a hang, ami közli velem, hogy mikor milyen érzésből mennyi legyen, aztán végül teljesen elhal az ûrben. Nemsokára már én kiabálok a hangnak, "érzés, most azért legyek egy kicsit én is!" De az ûrben nincs is hang, az előbb is csak akartam hallani.

Én megpróbáltam - hangzik egy hatalmas hazugság, utána, mint a himnuszt, vigyázzban ismételjük. Én megpróbáltalak betakarni, amíg aludtál, de kiderült, hogy csak filmekben mûködik.

A korlátok amúgy jó dolgok: megvédenek a leeséstől. A gátlások viszont már nem jók. Azok a zuhanásélménytől védenek meg, ami akár jó is lehetne, sőt. Ami a lényeg lenne maga.

Engem ne szeressen senki, csak akinek megengedtem.

Érdekelsz, mert nem tudom, ki vagy. Nem tudom, ki vagyok, ezért érdeklem magam. Csak én érdeklem magam, meg te.

Csak holnaptól öregszem, éjfélig még csak elérem a felnőtt-szintet, Holnap nem törődhetek senkivel, mert akkor széttörődöm. Holnap mások törődnek velem.

Egy levélre vagy telefonhívásra mielőbb válaszolni kell, ha megígértél valamit, azt a magad legjobbját hozva teljesíteni, a határidőket betartani, a kedvességet megköszönni. És tenni a dolgunkat a magunk belső elvárásai szerint.

Csak fontos ügyek vannak. Ami nem fontos, az nem is ügy.

Az, hogy valami relatív, az is relatív, de egymáshoz képest a két relatív teljesen objektív.

Kiskarácsony, közepeskarácsony, nagykarácsony. De huszonöt évesen már és még inkább csak semmilyen karácsony.

Az emésztés a legnarcisztikusabb tevékenység: nem tûr partnert és interperszonális kommunikációt.

A szenvedés és az áldozat értelmetlen szavak csak, ha nem éljük meg őket, pedig a szavak igazi jelentését illik ismerni, ha az ember már igazán felnőtt.

Attól nem fogom nem érezni az érzéseimet, hogy tudom, hogy nem kéne éreznem őket.

A sziréna a városi ember kakasa, pacsirtája és párját hívó tehene.

Budapest gránátalma. Gránát, mert hétvégente robban, alma, mert sötétbordós piros hangulatú, és egy szimpla almaságában is egzotikus gyümölcs.

Amíg jó volt, addig nem csináltam semmit, csak ezt a jót elemeztem. Most majd egyenként siratok el mindent, ami eltûnt veled. Kezdem magammal.

Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra: lesültünk. Én pár nap múlva levakartam; már nem akartam olyan lenni, mint te.