Amikor az egyik szerelmest a legnagyobb szükség szorongatja, s a másik, akit felvet a bőség, nem nyújt neki segédkezet, a szerelem elvesz­ti erejét, és gyalázatos véget ér.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy pár szíve nem együtt dobban, ha két ember érzelmei nem egyenrangúak, a boldogság helyett előbb szenvedést, utóbb közönyt teremtenek.
2. A szerelmes szerelménél egyvalami erősebb: a szerelmes gyûlölete. Magában mindkettő gyógyíthatatlan sebeket okoz. Euripidész
3. Egyesek úgy élik meg a boldogtalanságot, mint mások a szerelmet: egyes-egyedül, borzasztó erővel, kibúvók nélkül. Khaled Hosseini
4. A szerelem olyan hatalmas, hogy táplálékul a személyiségedet falja fel: elragad egy pontra, ahol már élvezni sem tudod, sőt, átváltoztat téged rabszolgává.
5. Szomorú, amikor a szerelem felhígul, elveszti a lendületét, és szegényes, közhelyes ábrándozássá válik. Jens Liljestrand
6. Ha a szeretetet nem tudja viszontszeretettel kiegyensúlyozni magában, akkor ő lesz kevesebb. Vesztes, és nem anyagilag, hanem erkölcsileg. Asperján György
7. Kétféle szerelmes férfi van a világon: az egyik úgy kívánja szerelmét, mint az őrült, de diadala másnapján alábbhagy a lobogása, a másikat béklyóba veri és rabul ejti a birtoklás: a testi szerelem, összevegyülve azzal az anyagtalan és szóval nem mondható vágyakozással, amit a férfiszív sugároz olykor egy nő felé, az igazi és emésztő szerelem szolgaságába taszítja. Guy de Maupassant
8. A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét. Gabriel García Márquez
9. A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyûlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja. Müller Péter
10. Ahol a két partner közül az egyikből a nemi vonzerő teljesen, tökéletesen és véglegesen hiányzik, ott hiába a szánalom, a józan ész, a kötelesség vagy bármi - az emberi természetben rejlő viszolygáson semmi sem tud úrrá lenni. John Galsworthy