Ugrás a tartalomra
Ha egy pár szíve nem együtt dobban, ha két ember érzelmei nem egyenrangúak, a boldogság helyett előbb szenvedést, utóbb közönyt teremtenek.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor az egyik szerelmest a legnagyobb szükség szorongatja, s a másik, akit felvet a bőség, nem nyújt neki segédkezet, a szerelem elveszti erejét, és gyalázatos véget ér.
-
Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
-
A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.
Publius Naso Ovidius
-
Egyikünk sem boldog
de egyikünknek sincs mehetnékje
újra meg újra összetörjük hát egymást
és elnevezzük szerelemnek.
Rupi Kaur
-
Sokan gondolják azt, hogy az érzelmeik hirtelen megjelenése vagy fellángolása a másikban is ugyanolyan ütemben zajlik. Pedig ez nem így van. Mennyi fájdalomnak, csalódásnak és veszekedésnek az alapja ez a tempókülönbség! De hát a szerelmes ember türelmetlen, eszetlen, nem tud várni és kivárni, pláne elfogadni azt, hogy a másiknál lassabban zajlanak a dolgok.
-
A kapcsolatok nem azért érnek véget, mert két ember valami rosszat tett egymásnak, hanem azért, mert két emberben valami rossz egymásnak.
Mark Manson
-
Nem töltheti be szívünket szeretet és gyûlölet egy időben. Ez a két érzelem nem tûri el egymást. Egyik vagy másik lesz az uralkodó.
Napoleon Hill
-
Az egykedvû, közönyös élet sokkal rosszabb, mint a fájdalom. A fájdalomra következik, mikor a lélek már nem képes szenvedni többé.
-
Ha két ember egymásba szeret, nem csak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, keserûséget, a szomorúságot és a gyászt is.
Colleen Hoover
-
Mihelyt valami titok lopózik két szerető szív közé, mihelyt egyikük takargatni tud a másik előtt akár csak egy gondolatot is; a varázs megtörik, s a boldogság romokban hever. Az ingerültség, az igazságtalanság, sőt a nemtörődömség is helyrehozható; de a titkolózás valami idegen elemet dob a szerelembe, mely gyökerében változtatja meg annak igazi természetét, s önmaga szemében is meggyalázza.
Benjamin Constant