Amikor az ember megszületik, egy dobozba rakják; onnan hazaviszik, hogy egy dobozban éljenek; kis dobozok kipipálásával tanul; dobozokban megy a "munkahelyére", ahol egy dobozszerû fülkében ül; egy dobozban utazva megy az élelmiszerboltba, hogy dobozos kaját vegyen; dobozban ülve megy az edzőterembe, hogy egy dobozban üljön; arról beszél, hogy kerüljük a sablonos, merev gondolkodást; és amikor meghal, egy dobozba rakják.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi élet - úgy érzem - csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor "belehalunk" egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat. Pilinszky János
2. Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele. (...) Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is. Ernest Hemingway
3. Az ember nem arra születik, hogy egyszer csak észreveszi magán, hogy érzékeny bizonyos szociális problémákra. Ezt az utat nem úgy választja magának, hanem olyan sorsszerû az egész, ahogy a rulettgolyó keresi a maga helyét. Előbb-utóbb a sok döcögés, különféle kitérők, lökdösődés, billegés, útkeresés után egy bizonyos lyukban köt ki. Valami ilyesmi, azt hiszem, az ember élete is. Miközben jövünk-megyünk a világban, és, mondjuk úgy, végezzük a dolgunkat, vagy keressük önmagunkat, rátalálunk arra a lyukra, amiben jól érezzük magunkat, ami a miénk. Nagy Bandó András
4. Élni annyi, mint lassan megszületni. És mire valaki eligazodik azon, mi az egyenes, mi a görbe, talán meg is születik... Szilvási Lajos
5. Ha a dolgok mélyére nézünk, rájövünk, születésünk kezdetétől azon dolgozunk, hogy felépítsük magunkat. Ha a jó szerencse mellénk áll és szép éveket élünk meg, az életutunk végére ez be is következik; mint egy szekrény, épek, összerakottak, stabilak vagyunk. Telepakolva emlékekkel, jókkal és rosszakkal egyaránt. Azonban az élet bonyolultabb és komplexebb, mint egy szekrény. Nincs használati utasítás.
6. Ha az ember egynemû tárgyakat tart egy dobozban, akkor - még ha sohase számolta is - mindjárt észreveszi, ha a dobozból hiányzik. Észreveszi akkor is, ha a hiányzó tárgy után nem maradt üres hely, mert a megmaradt darabok kitöltik. Észreveszi, mert a dobozban valahogy mégis ûr támad. Ladislav Fuks
7. Minden nap jön. És minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel. Van, hogy tőled függ, elfogadod-e, amit hoz, de van, hogy nincs döntési lehetőséged. Aztán jön egy nap, szokás szerint bekopogtat, és elakad a lélegzet. A dobozra az van írva: Élet. Izgatottam nyitom ki. És valóban. Élet van benne. Az életem. Te. Csitáry-Hock Tamás
8. Igen, van, aki emberként születik, és önmaga töredékeként hal meg. A másik pedig emberként születik, és ha meghal, kevesebb, szegényebb lesz a világ. Pál Ferenc
9. Születésünktől fogva abszolút igazságokkal találkozunk, szituációfüggők helyett. Nem tanítják meg nekünk, hogy az olyan megkülönböztetések, mint fiatal és idős, vagy egészséges és egészségtelen mind társadalmi konstrukciók, amiknek a jelentése a kontextustól függ. Arra tanítanak, hogy a világot tények készleteként lássuk, mint például 1 + 1 = 2. Az életben azonban sokkal finomabb megkülönböztetéseket lehet tenni, mint amit ezek az tények sugallnak. Tudnunk kellene, hogy 1 + 1 csak akkor 2, ha a tízes számrendszert használjuk, és 10-zel egyenlő kettes számrendszerben, ha pedig egy darab rágógumit egy másikkal nyomunk egybe, akkor az 1 + 1 eredménye 1 lesz. Ellen J. Langer
10. Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban. Mi magunk is annyira bonyolultak vagyunk, hogy megfeledkezünk a legegyszerûbb fogalmakról. Az ember megszületik, él és meghal. Az ember lehet jó és rossz, bátor és gyáva, fösvény és nagylelkû, okos és buta. Az ilyen egyszerû fogalmakat eddig senki sem hatálytalanította.