Amikor egy állat ér el élete legvégére, lefekszik, ahol épp a halál érte, de amilyen aggódó természetûek az emberek, már inkább kitaláltak egy helyet, ahol azok az emberek alhatnak, akik már halottak. Tényleg dupla olyan bonyolulttá válik az élet, ha még azon is gondolkozni kell, hogy mi történik velünk, miután meghalunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Fura; mindig azt képzeljük, az ember ágyban hal meg, szerettei körében. Ehelyett inkább úgy történik, hogy az utolsó, felzaklató találkozás, a hirtelen rádöbbenés, a lassított mozgású rettenet ingaként együtt leng a mögöttünk felkelő nappal, bármennyire igyekszünk is, hogy lehagyjuk őket. Joanne Harris
2. Furcsa az emberi természet. Amíg valaki él, addig nem törődnek vele, vagy megszólják. De ha haldoklik vagy ha meghalt, egyszerre tudomást vesznek róla és dicsérni kezdik. A halál egy időre glóriát von a legszegényebb ember feje köré is. A halálával sok ember eléri azt, amit az élet sohase adott meg neki.
3. A halál olyan, mint valami rejtélyes dolog, egy folyamatos kérdés, ami még a legboldogabb napjainkban is foglalkoztatja gondolatainkat. Ha végül úgyis meg kell halnunk, akkor mi értelme van az életnek? Minden embert ez a kérdés foglalkoztat, erre keres választ. (...) És ha meg is találjuk rá a választ, az még nem jelenti, hogy valaminek a birtokában vagyunk, hanem azt, hogy attól kezdve szabadon élhetünk. Susanna Tamaro
4. A halálnak is megvan a maga értelme. Helyet és időt ad az új embereknek. Emlékeket ad, és távolságot. És bizonyos kor után elfáradunk valamennyien. Nem olyan nehéz a halál, mint képzeled. Szentmihályi Szabó Péter
5. Aki már befejezte az életét ezen a földön, maga után hagy másokat, akiknek nélkülük kell folytatni. És nehéz mások nélkül folytatni. Nagyon, de nagyon nehéz maradni, és mások nélkül élni. Fredrik Backman
6. Ha bizonyos dolgokról lemondunk, akkor azokat másokkal kell helyettesítenünk. Máskülönben az ember azzal a szándékkal, hogy új életet kezd, kitakarítja a szobát, s mivel nincs már több takarítani való, lefekszik, és elpusztul az unalomtól. Vagy, ami még valószínûbb, visszatér a régi életmódjához.
7. Az ember az egyetlen állat, mely a haláltól fél. Az ember egyáltalán félénk valami. Nem is lehet érteni, hogy félelmében már régen el nem pusztult. Rettenetes sokat kellett neki rettegnie az életéért a roppant régiségben, hogy ennyire beleivódott nemzedékről nemzedékre a félelem. Már csak ha a jelét látja a halálnak, eláll a lélegzete, mintha az emberi halál oly ritka volna, hogy nem lehetett volna eddig hozzászoknia, hogy mindenki meghal. Móricz Zsigmond
8. Az ember az egyetlen, halálra tudatosan gondoló állat. Az emberi előrelátás a halálfélelemmel kezdődött. Az állatok, ha fogalmakban gondolkoznának, nyilván örök életûeknek gondolnák magukat. Félni ők is félnek a haláltól, de csak a veszély pillanatában. Azaz: nem járja meg az eszüket, hogy egyszer mindenképpen meghalnak. Bodor Pál
9. Amikor lefekszel, elalszol, akkor az egy kicsi halál. Nem tudod, hogy felébredsz-e másnap, és ha igen, akkor éppen mi következik. Csányi Vilmos
10. Legkevésbé féljük a halált, mikor legborzasztóbban lép előnkbe: szeretteink halálos ágyánál. Óh, mert akkor örömmel halnánk meg, hogy megváltsuk a fenyegetett drága életet! B. Büttner Lina