Amikor elsős voltam, nagyon szerettem iskolába járni. Pedig sokan ijesztgettek, hogy majd olyan unalmas lesz, de éppen az volt az érdekes, hogy minden milyen unalmas.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden egyes alkalommal, ha hallom, hogy valaki visszasírja az iskolás éveit, teljesen megdöbbenek. Számomra az egyik legrosszabb periódusa volt az életemnek. Az általános iskola teljes időszaka alatt embertelen harcban álltam az akaratomhoz való hûség - és mindahhoz, amit magamban éreztem; a megvalósítás óhajához, még akkor is, ha úgy képzeltem, hogy nem helyes. Susanna Tamaro
2. Bizonytalan voltam önmagamban, és tele voltam félelmekkel - mint mindenki más. És bár magam mögött hagytam ezeket, valójában érdekesnek találtam, és szerettem a személyiségemnek azt az oldalát, amely küzdött a félelemmel és bizonytalansággal.
3. Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. (...) Az egyszerû napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!
4. Amíg főiskolás az ember, nincs két hasonló nap. Mindig érheti meglepetés, elmarad az óra, nem megy be rá, teremcsere, tanárhelyettesítés, vagy egy eltévedt, esetleg elkésett csoporttárs. A rengeteg szórakozás, esemény, új ismeretek, utazások, váratlan fordulatok, új ismerősök, ezek azok, amik miatt az ember szeretne örökre diák maradni. Zakály Viktória
5. Egy tanév első napja mindig furcsa egy kicsit. Akadnak ismerősök, ismeretlenek és olyanok, akikről csak álmodunk.
6. Azért is szeretem az irodalmat, mert az élet egy jobb verziója: hősök és gonoszok, meglepő fordulatok. De néha ijesztő a meglepő fordulat. A könyvekben érdekes és izgalmas. (...) A valóságban csak ijesztő.
7. Amíg gimibe jártam, alig vártam, hogy vége legyen a sulinak. Hamar vége is lett. Azóta nincs olyan hét, hogy ne álmodnék a sulis időszakról, annyira hiányzik. Túl hamar elmennek ezek az évek.
8. Mert amitől félek, az ismeretlen. Csak azt tudom, hogy nagyon jó is lehet belőle és nagyon fájdalmas is. De egyik sem riaszt vissza. Bele merek ugrani. Hiszen nem az a lényeg, hogy nagyon jó vagy nagyon rossz lesz, hanem az a lényeg, hogy a végén el tudjak számolni önmagammal. Csernus Imre
9. Bár a barátkozás a kedvenc foglalatosságom, az elején még mindig izgulok. Mert mindig fennáll az a rémisztő lehetőség, hogy az emberek nem fognak szeretni, és ezért reszketni kezdek. Eddig szerencsém volt, de butaság lenne azt feltételezni, hogy mindig így lesz. Cecelia Ahern
10. Mi rossz van az unalomban? Õszintén szólva, egyáltalán semmi. Csak... csak az a titkos rettegés, hogy mi van, ha váratlanul, egyik pillanatról a másikra minden megváltozik, és én ott állok felkészületlenül. Paulo Coelho