Minden egyes alkalommal, ha hallom, hogy valaki visszasírja az iskolás éveit, teljesen megdöbbenek. Számomra az egyik legrosszabb periódusa volt az életemnek. Az általános iskola teljes időszaka alatt embertelen harcban álltam az akaratomhoz való hûség - és mindahhoz, amit magamban éreztem; a megvalósítás óhajához, még akkor is, ha úgy képzeltem, hogy nem helyes.

Kapcsolódó idézetek

1. Én mindig iskolaként tekintettem a világra, ahol tanulságokat és történeteket szívhatok magamba. Remélem, te is ugyanígy vagy ezzel. A legrosszabb, amit tehetsz, ha azt hiszed, eleget tudsz. Soha ne hagyd abba a tanulást! Soha! Arnold Schwarzenegger
2. Néha az az érzésem, az egész gimnázium egy piszok hosszú szívatás. Ha elég kemény vagy, hogy túléld, rendben, felnőtt lehetsz.
3. Amikor elsős voltam, nagyon szerettem iskolába járni. Pedig sokan ijesztgettek, hogy majd olyan unalmas lesz, de éppen az volt az érdekes, hogy minden milyen unalmas. Békés Márta
4. Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, (...) mindent, amit elveszítettem az idők során, amióta abban a korban vagyok, hogy megértsem: van, amit örökre veszítünk el. Anna Gavalda
5. Amíg gimibe jártam, alig vártam, hogy vége legyen a sulinak. Hamar vége is lett. Azóta nincs olyan hét, hogy ne álmodnék a sulis időszakról, annyira hiányzik. Túl hamar elmennek ezek az évek.
6. Ugyanaz ment, mint az általános iskolában. Az erősek helyett a gyengék gyûltek körém, a szépek helyett a rondák, a győztesek helyett a vesztesek. Úgy tûnt, az a sorsom, hogy az ilyenek társaságában éljem le az életemet. Ez még nem is zavart volna annyira, az viszont annál inkább, hogy ezek a buta barmok nem tudtak leszakadni rólam. Olyan voltam, mint egy kupac szar, ami körül döngenek a legyek, ahelyett hogy virág lehettem volna, ami körül lepkék meg méhek repkednek. Egyedül szerettem volna élni, mert leginkább egymagam szerettem lenni, sokkal tisztább érzés volt, de ahhoz sajnos nem voltam elég okos, hogy megszabaduljak tőlük. Aztán lehet, hogy ők voltak a mestereim: apák más kiadásban. Akárhogy is, fárasztó volt a jelenlétük, amikor semmi másra nem vágytam, csak hogy megehessem nyugodtan a szendvicsem. Charles Bukowski
7. Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer véget ér a főiskola. Életem legboldogabb négy évét töltöttem itt. Végignéztem az asztalnál ülő nevető és sikítozó társaimon. Õk voltak a családom. Megértettek és úgy ismertek, ahogy senki más a világon.
8. Egy picit próbálják meg visszaidézni tizenéves emlékeiket. Nem a bulikat, hanem a szorongásokat. A legrettenetesebb időszak ez az ember életében. Minden először történik. Az első szerelem, az első berúgás, az első másnaposság, a szabályok megismerése, a felismerés, hogy a hatalom bármit megtehet.
9. Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.
10. Néha úgy tûnik, mintha tegnap történt volna. Elballagtunk a középiskolából, elbúcsúztunk. 17 vagy 18 évesen megtapasztalod azt az érzést, hogy soha senki ebben a világban nem állt még ilyen közel hozzád, nem szeretett ekkora hévvel, nevetett ennyire erősen, vagy törődött ennyire. Néha úgy tûnik, mintha tegnap történt volna, de néha olyan érzés, mintha egy idegen emléke lenne.