Amikor kettesben vagyok vele, mindig csak kapkodom a fejem, hogy már megint este van, már megint haza kell menni, már megint a holnapra kell várni, már megint olyan rövid volt a délután, mintha összement volna a mosásban.

Kapcsolódó idézetek

1. Mesélhetnék arról, hogy mi van velem, Hogy sokszor fáradt vagyok, és folyton fáj a fejem, Hogy túl kevésnek érzem mások mellett már önmagam, Pedig körülöttem lassan már mindenki ugyanolyan. Soulwave
2. A várakozás gondolata is elborzaszt. Mindig vannak határidők, mindig ketyeg valahol egy óra, ezért fontos, hogy jól osszuk be az időt.
3. Amikor vele vagyok, mintha lebegnék, és már akkor rettegek tőle, hogy el kell válnunk, amikor még együtt vagyunk.
4. Ma is nélküled lett este, pedig a reggel ezt még elképzelhetetlennek tartottam. Újra és újra egyedül maradok, és szembe kell néznem magammal segítség nélkül. Most ebben a pillanatban talán a magányom is csak arra ürügy, hogy rád gondolhassak. Szeretnélek látni - ennyi az egész. Néha ez is sok. Kozma Mária
5. Voltam férjnél, nem igazán tetszett. (...) Ha erre gondolok, egy szobát látok bezárt ablakokkal vagy ablakok nélkül. Mindig reggelre egyre kisebb a szoba. Nem veszem észre, eleinte lassan történik, centinként, mígnem egy reggel arra ébredek, hogy a szoba olyan kicsi, hogy mozdulni se lehet, levegő sincsen, menekülni kell. Nem tudok másra gondolni, sem másvalakire.
6. Újra és újra eltávolodom tőle, ő is éntőlem. Eltávolodunk egymástól, hogy aztán újra megtehessük ugyanazokat a lépéseket egymás felé. Soha nem állunk meg egy helyben - mindig úton vagyunk egymás felé, vagy egymástól egyre távolabb. Riikka Pulkkinen
7. Létezik egy olyan pillanat, amikor kettesben maradunk egy férfival, és ennek mindketten tudatára ébredünk. Ketten együtt, ez mindig lehetőségeket rejt magában. Belénk hasít egymás jelenléte. Laurell Kaye Hamilton
8. Furcsa, hogy legtöbbször hétköznap reggel gondolok rád, vagy érezlek közel magamhoz, pedig ezt a szakaszát utálom a legjobban a napoknak, persze talán éppen emiatt jutsz eszembe ilyenkor, magamra maradok és te segítesz ebben, van egymásra időnk. Horváth László Imre
9. Sokáig elhittem, jobbat érdemelsz nálam, hibáim száma a végtelenségig sorolható, de valójában, azt hiszem, csak időzíteni nem tudok, mindig túl korán érkezem meg mindenhova, amikor a székek még le sincsenek pakolva, és a kávégépek üresen, hidegen állnak.
10. Olyan gyorsan oda akar érni hozzám, hogy a feje hátrahajlik, a fej csak egy idegesítő izé a testünk tetején, aminek muszáj ott lennie, és ami egy kicsit mindig le van maradva a lábtól. Linn Skaber