Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Amit el akartunk kerülni a harcban - a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka.

Kapcsolódó idézetek

1. Az első tünete annak, hogy megöljük az álmainkat, az időhiány. Álmaink halálának második tünete: bizonyosságaink. Végül álmaink halálának harmadik tünete a béke. Paulo Coelho
2. A legtöbb álom lassan hal meg. Egy pillanatnyi szenvedélyben születik, a végtelen lehetőség ígéretével, majd elhanyagolva sorvad el, mert nem követik ugyanazzal a szívből jövő intenzitással, mint születésekor. Apránként, észrevétlenül válik megfoghatatlanná és illékonnyá. Akik hagyják meghalni a saját álmaikat, pesszimistákká és cinikusokká lesznek. Úgy érzik, az álmok kergetésére fordított idő és odaadás elveszett. Az érzelmi sebek örökre megmaradnak. Ha a saját álmaidról mesélsz, azt felelik majd, "ez lehetetlen". Dean Karnazes
3. Egy szép napon halott és elfojtott álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük kívánni a halált, a halált, amely megszabadít a bizonyosságainktól, elfoglaltságainktól és azoktól a rettenetes, békés vasárnap délutánoktól. Paulo Coelho
4. Álmaink életünk legkiszolgáltatottabb pillanatai, hiszen miközben agyunk szabadon engedi gyötrő félelmeinket, alvás közben még a külvilág számára is sebezhetővé válunk. Lakatos Levente
5. A gyávaság erkölcsileg többet rombol, mint egy vesztes háború. A gyáva végül teljesen elpusztul, önmagát pusztítja el. A vesztes háborúból, ha a gerinc nem törött el, új, győztes nemzedékek születhetnek. Bertók László
6. A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (...) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban. Harlan Coben
7. Ha bizonyos dolgokról lemondunk, akkor azokat másokkal kell helyettesítenünk. Máskülönben az ember azzal a szándékkal, hogy új életet kezd, kitakarítja a szobát, s mivel nincs már több takarítani való, lefekszik, és elpusztul az unalomtól. Vagy, ami még valószínûbb, visszatér a régi életmódjához.
8. A halottainkkal úgy vagyunk, hogy eleinte, ha róluk álmodunk, ébredéskor keserû haragot érzünk: miért csak álom volt, hogy élnek? Később lassan-lassan alábbadja az ember, és ébredés után is hordozza magával az álom andalító, jó érzését: legalább álmomban éltek, gondolja, s már szívesen álmodik róluk. Ottlik Géza
9. Amikor egy olyan életet élsz, ami álmokra épül, félő, hogy a múlt feledésbe merül, miközben hasztalan rohansz a cél felé. S ha egy pillanatra megállsz, megrémülsz. Eltévedtél.
10. A béke csak illúzió. Mindegy, milyen nyugodtnak tûnik a világ, a béke nem tart sokáig. A béke küzdelem a saját természetünk ellen: a bőr, amit ráhúzunk a húsra, izomra, ínra, mely elfedi velünk született, vadállati énünket. Az erőszakra való hajlam parazitaként tekereg bennünk, várja, hogy táplálkozhasson a haragunkból, és szaporodhasson, mielőtt kitör belőlünk.