Testvér idézetek

Lesznek még felhők és lesznek még rossz álmok, Mégsem kell félned most, én mindig itt állok, Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal: Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal. Soulwave

Nem nagy dolog. (...) Neked igazán nem nagy. Más bálvány foglalta el a helyemet; s ha az felvidíthat és megvigasztalhat téged az eljövendő időkben úgy, ahogy én szerettem volna, akkor igazán nincs miért bánkódnom. Charles Dickens

Olyan a mi igazságunk, mint a koldus köpenye (...), a sok folttól és kosztól nem látszik a posztó. Lakatos Menyhért

A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások. Móra Ferenc

Hull a hó, hull a hó, mennyi apró télapó! Igaziak, elevenek, Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok télapó?

Tente baba, tente, A szemedet hunyd be! Alugy ingó-ringó, Piczi rózsabimbó! Majd felkölt a hajnal Fülemile-dallal, Fölkel a kis czicza, Gyuricza, Katicza, Méhe, lepe, dongó, Aranyos pillangó, Fölkel az ibolya... Csicsija, bubuja! Pósa Lajos

Láttál már virágzó vadgesztenyefát? (...) Durva kérge alatt áramlik az élet, dobbanva zúdul a Földanya vére, vele árad fel törzsemben a lélek, kiterjed a fa fenséges békéje. Ara Rauch

Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. (...) Nagycsöndû, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. József Attila

Te vagy az élet szent igenje, Lázongások elpihent csendje, Termékenyítő, gazdag béke, Viharvert lelkem menedéke.

Az ábrándozás és a képzelgés helyénvaló a napvilágnál, meg ha süt a nap, de ha sötét van, és kint dühöng a vihar, akkor nem elegendőek. Olyankor valóságos dolgokra van szükség. Lucy Maud Montgomery

A valóság még nem az igazság. (...) A valóság csak részlet. Márai Sándor

Több dolgok vannak földön s égen, mint a bölcselőknek lázálmában akár. Stephen King

A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fû. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerûen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot. Pilinszky János

Rózsa, rózsa rengeteg, Lányok, lepkék, fellegek, Lányok, lepkék, fellegek, Illanó könny, permeteg. (...) Messze libben a hajad, Nevetésed itt marad, Nevetésed itt marad, Mint kendőd a szék alatt. Weöres Sándor

Odafent nincs félelem, fájdalom, hideg vagy meleg. Nem ismerjük az éhezés, a szenvedés, az öregség és a halál fogalmát. Táplálékra sincs szükségünk, és aludni sem szoktunk. Isten hírvivői vagyunk, s a halandók lépteit vigyázzuk. A. O. Esther

Hogyha a kövezet közt, a téglák közt, a keskeny földszegélyben gyökeret verhetett ez a smaragdzöld bársonyos élet, (...) talán az én életem számára is van valamelyes lehetőség, hogy tovább folytatódjon, s virágot hozzon, ha gyökerei nem is hatolnak mélyebbre, mint a moháéi, ha fennmaradásához éppen úgy beéri valami icipici táplálékkal, s valójában nem is más, mint valami penész a házak tövében. Alberto Moravia

A sötétség elrejti a félelmek, a hazugságok és a fájdalmak valódi méreteit (...). Az igazság az, hogy ezek sokkal inkább árnyképek, mint valóság, ezért tûnnek nagyobbnak a sötétben. Amikor a világosság beragyogja azokat a helyeket, ahol ezek benned rejtőznek, akkor meglátod őket a maguk valójában. William Paul Young

A valódi gazdagság rejtve marad a szemed előtt, valószínûleg nem veszed észre, hogy egy nyolcvanezres pólóban ült le veled szemben valaki. Akkor tudatosul benned, hogy egy ruha drága lehet, amikor meglátod a márkajelzést. Nincs bajom azzal, ha valaki szereti a nívós brandeket, de amikor folyamatosan az arcodba kapod a márkát, akkor tudod, hogy újgazdaggal állsz szemben. Kordos Szabolcs

Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem.

A kisemberek félelme az összemorzsolódás. A tömegben élő mindig attól reszket, hogy valakinek a lába elé kerül. (...) A nyugtalanság állapotát kitûnően fejezik ki e szavak: majd elválik. (...) Az ember nem nyugszik meg a váratlan helyzetben. Lesi a lehetséges következményeket. Kissé ügyel az ember: vár valamit. Hogy mit? Nem tudja. Kit? Majd elválik. Victor Hugo