Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket, tulajdonképp nem hagyunk időt arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. (...) Ilyenkor a szerelem a lehető legjobb szándék mellett is haldokolni kezd. Valahogy egyre több gond árnyékolja be kapcsolatunkat. Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki. Próbálkozásaink, hogy megbeszéljük a dolgokat, sorra kudarcba fulladnak. Nő a bizalmatlanság. A végeredmény pedig az elutasítás, a másik elnyomása. A szerelem varázsa odalett.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg az ember szerelmes, minden jó és minden szép, amit a másik csinál. Addig nem veszi észre a hibáit, fogyatékosságait. (...) Mikor aztán a szerelem lanyhul, kezdi a dolgokat észrevenni. Hogy sok minden nincs jól. Sok minden nincs úgy, ahogy kellene. Az ember először küzd ez ellen az érzés ellen, ha nem is meggyőződésből, legalábbis azért, hogy önmagát igazolja. Azután erősítgeti magában, hogy ő sem tökéletes, hogy neki is ezer fogyatékossága, hibája van. Néha el is alszik az ügy, de rendszerint felébred újra. Még erősebben. (...) És mert a szerelem közben még jobban hûl, sőt egészen el is múlik, az elégedetlenséghez jön a fontolgatás is. Majd annak a keserû ténynek a megállapítása, hogy... nem volt érdemes. Bozzay Margit
2. Ha házasságunkból hiányzik a szeretet, felnagyítódnak a különbségeink. Nem a boldogság forrását, inkább annak akadályát látjuk egymásban, és küzdeni kezdünk azért, hogy értékesnek és fontosnak érezzük magunkat, miközben házasságunk játszmák és csatározások színterévé válik. Gary Chapman
3. Mikor elnyomjuk kellemetlen, zavart érzéseinket, elnyomjuk velük a kellemeseket is, és a szerelem meghal. Természetesen a vitákat és veszekedéseket elkerülni jó dolog, de az érzelmek elfojtása túl nagy ár ezért. John Gray
4. Sokszor elmegyünk egymás mellett, nem becsüljük meg azt, aki mellettünk van. Másra vágyunk. Az igazi szerelem egy egyenrangú kapcsolat, nehéz, küzdelmes munka, hiszen el kellene fogadnunk a másik árnyoldalát is, ami üzenet saját magunk árnyoldalainak elfogadására is.
5. A szerelem valami sorsszerû. Szerelmesek va­gyunk, s egyik nap arra ébredünk, hogy a szerelem elszállt. Még szeretnénk sze­retni, hiszen minden olyan szép volt. Az Én még akarja, de a tudatalatti már nem. Már az sem esik jól, hogy a másik még szeret. Bosszant, hogy ő még szerel­mes tud lenni. Mivel mindig fennáll a veszélye annak, hogy a szerelem elhal­ványul, ne alapítsuk házasságunkat pusztán a szerelemre. Tartósabb érzésre, a rokonszenvre is szükség van.
6. Mihelyt valami titok lopózik két szerető szív közé, mihelyt egyikük takargatni tud a másik előtt akár csak egy gondolatot is; a varázs megtörik, s a boldogság romokban hever. Az ingerültség, az igazságtalanság, sőt a nemtörődömség is helyrehozható; de a titkolózás valami idegen elemet dob a szerelembe, mely gyökerében változtatja meg annak igazi természetét, s önmaga szemében is meggyalázza. Benjamin Constant
7. Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyûlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt. Étienne Rey
8. A szerelem átalakul valami mássá, ahogy múlik az idő... szeretet, megbecsülés, tisztelet, meg a jó ég tudja, mi minden lesz belőle... a barátság azonban marad... bármennyi idő telhet el közben, csak mélyül és nem vész el... nem lesz belőle más.
9. Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tûnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. Müller Péter
10. Amíg szeret valaki, addig bosszantják a szeretett személy testi elhanyagoltságai; amilyen mértékben múlik a szerelem, ez a kis bosszúság előbb rossz érzéssé, majd később... undorrá változik.