Amikor találkozik a tekintetünk, megáll az idő. Az a szempár egyenesen belém hatol, és megesküdnék rá, hogy látja, ki vagyok. Hogy ki vagyok én, amikor nem pózolok, nem színlelek.

Kapcsolódó idézetek

1. Te és én ugyanazok vagyunk. Amikor a szemedbe nézek - tudod ezt. Amikor a szemembe nézel - tudom ezt.
2. Kell hogy legyen egy szem, akiben megláthatom magam. Bella István
3. Korát nem tudtam volna megállapítani. Nem volt öreg. Arca keskeny, finom vágású és teljesen ránctalan. De fiatal sem volt. Nem tudom meghatározni, miért, ez a szó egyáltalában nem fejezte ki őt. Inkább időtlen, jelenben lévő állandóság tükröződött róla. (...) Szavaim elől elsiklik a lényeg, amely őt megjeleníthetné. Hogyan fejezzem ki például szemének derûs, átható, ismerős, a szellem legmélyéről visszhangot idéző pillantását?! Egy másodpercig sem volt idegen, anélkül, hogy kapcsolatunk keletkezését és mibenlétét ismertem volna. Szepes Mária
4. Szeretnék mélyen a szemedbe nézni és mesélni neked mindenféléről. Hiszen amikor valaki más arcát fürkészed, az olyan, mint mikor saját magadat vizsgálod. Ha félrenézel, azt jelenti, vesztettél. És én nem akarok veszíteni.
5. Ha valakin megakad a szemem, hosszan figyelem a járását. Olyan az, mint a mosoly. Ha meg is kopik az évek múlásával, a karaktere nem vész el.
6. Nem szégyellem, hogy bámulom. Õ is szokott bámulni. Kimondatlan egyezséget kötöttünk. Én hagyom, hogy figyeljen. Õ hagyja, hogy figyeljem. Sosem szólunk rá a másikra emiatt. Ezt az ajándékot adjuk egymásnak. Nincsenek kötöttségek, se elvárások, se sorok között olvasás. Rejtélyek vagyunk egymásnak. Talán ha (...) meg tud fejteni engem, én pedig őt, akkor elmagyarázhatnánk egymást egymásnak. Talán erre van szükségem. Hogy valaki elmagyarázzon engem saját magamnak.
7. Látni akarom az arcát. Közelről látni. (...) Ezt a lányt akarom látni, nézni, bámulni addig, ameddig itt van a közelemben ugyanabban a térben, mint én. Le nem venni róla a szemem, ameddig csak nézhetem. Ameddig el nem tûnik megint. Szilvási Lajos
8. A szemét látom magam előtt. A leggyönyörûbb szemek. Sem életben, sem filmvásznon ilyet nem láttam. Bámulatos mélység és tisztaság. A haja is gyönyörû, azokkal az ősz csíkokkal a feketében, de a szeme, az leírhatatlan. És ezek a szemek engem néznek. Úgy szeretnek, ahogy szeretni lehet, feltétel nélkül. Három éve. Ilyenben nem téved az ember. Három éven át, amíg nem mehettem hozzá, mert végig kellett csinálnom egy másik kapcsolatot, mindvégig tudtam, hogy ezek a szemek rám várnak, bármikor elmehetek hozzá, szerelemmel fog fogadni. És elmentem hozzá három év múlva, és szerelemmel fogadott. Ilyen egyszer adódik az életben. Mert úgy szeret, ahogy szeretni lehet. Spiró György
9. Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek. Hamvas Béla
10. Nem a kép a fontos, ha tetszik a látvány, akkor inkább gyönyörködöm. Nem hagyom, hogy a kép elvonja a figyelmem, átadom magam.