Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tûnik tova; átéléseink mind álomszerû, csupán a mi szûk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyi minden van, ami könnyen felejthető, hogy végül még azt is elfelejtjük, miért nem tudunk visszaemlékezni. Egyszerûen eltûnik a memóriánkból, akár egy kísértet vagy az álom. Talán legbelül még érzékeljük egy darabját, de többé már nem tudjuk rekonstruálni. És csak a gyûlölet, a harag, a félelem és a szeretet érzései maradnak meg.
2. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.
3. Akit gondolatai szakadatlanul a múltban vagy a jövőben tartanak fogva, az (…) elszakad a jelenlét realitásától. Ellebeg a valódi átélés mellett, mert az kizárólag a most- és az ittlét pillanataiból áll. Minden más csak illúzió, a fantázia terméke, ami nélkülöz minden valós tartalmat.
4. Emlékezetünk tünékeny és szelektív, azt őrzi meg, ami neki tetszik. Nem azt mondom, hogy csak a jót és kellemest. Az álomhoz hasonlóan az események csuszamlós áramlatából kiragad bizonyos részleteket - időnként apró, látszólag jelentéktelen részleteket -, elraktározza valahol mélyen, majd egy adott pillanatban felszínre hozza őket. Akárcsak az álom, az emlékezet is valamilyen értelemmel igyekszik átitatni az eseményeket. Aharon Appelfeld
5. Minden embernek, akárki legyen is, történik az életében olyasmi, amire úgy emlékszik vissza, vagy legalábbis hajlamos úgy visszatekinteni, mint rendkívüli, fantasztikus, a szabályszerûtől eltérő, majdnem csodaszerû eseményre - legyen ez bár álom, találkozás, jóslat, előérzet vagy más efféle. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
6. Feltételezzük, hogy minden élményünk a miénk, hogy különlegesek vagyunk, és a tapasztalataink egyediek. De minden gondolat, amit valaha is gondoltunk, minden, amit mondtunk, minden alkalommal, amikor megleptük magunkat egy új élménnyel vagy ötlettel, minden emlék, amit létrehoztunk, minden történet, amit hallottunk, elmeséltünk vagy részesei voltunk, mind megtörtént már korábban is. Valahol, valamikor, valaki részesült ugyanezekben az élményekben, anélkül, hogy tudnánk egymásról. Danny Wallace
7. Mintha álmot élt volna át, de olyan álmot, mely elenyészik ugyan, de természetfölötti gyönyörûség érzését hagyja maga után a lélekben, hogy aztán egész további életében azt kergesse az ember. Honoré de Balzac
8. A múlt csak többé-kevésbé megbízhatatlan emlékképeinkben él, a jövőt tekint­ve csupán bizonytalan következtetéseket tehetünk, a jelen pedig a kettő határán örökké változó, elillanó pillanat. Ponori Thewrewk Aurél
9. Előző életeink tettei, érzései a tudatalatti sötétjében pihennek elfelejtve. A legtöbben csak a belőlük leszûrt tapasztalatot hozzuk magunkkal. Ara Rauch
10. Mindennek vége van egyszer. Mindnyájan menet közben élünk. A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak. Ezen nem lehet segíteni. Ha valaminek itt az ideje, hát elvész. Csak addig van jelen, míg el nem jön megszûnésének órája. Murakami Haruki