Annyi bizonyos, aki egyszer a kritikát megízlelte, örökre megundorodik minden dogmatikai fecsegéstől, mellyel azelőtt szükségből beérte, mert eszének szüksége volt valamire, s jobbat foglalkoztatására nem találhatott.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki tudományos munkájának mindig rögtön a gyakorlati hasznát keresi, biztos lehet benne, hogy hiába keres. Hermann von Helmholtz
2. Annak, aki igazi kritikai érzék nélkül folyton bírálni kénytelen, mindig oldalvást jár a pillantása, hogy mások mit mondanak. Németh László
3. Nem lehet olyan kritikát írni, amiből hiányzik a kíváncsiság. Az rögtön kiderül, és akkor az már nem kritika.
4. Ha valakinek egyszer már volt oka sírni úgy istenigazából, annak az oktalan és ész nélküli pityergéshez már nem maradnak könnyei. Kiapadnak. D. Tóth Kriszta
5. Ki minden nélkül el tud lenni, és semmi szükségei nincsenek, irigylésre méltó, tagadni nem lehet; s kivált, ha egy olyan szabadulhat meg az élet számos kötelitől, ki annak minden javait ismeri is, s nem olyan, kinek minden nélkül ellenni kell, és szegénysége s nyomorúsága sohasem éreztete vele valami jobbat. Széchenyi István
6. Az ember végtelenségig sorolhatná, hogy mire vágyik, s mi az, ami ebből nincsen meg; ha azonban abból a szempontból tekint vissza, hogy hogyan is élt, s ha megállapítja magában: "Hitemre, sok mindenen mentem keresztül, sok mindent próbáltam, és az semmire sem vezet, ha azon emésztem magam, ami nincs, ha egyszer az ember előző élete amúgy is elhatároz mindent!", akkor elég, ha az ember megleli a mégoly személyes kielégülés tárgyát ahhoz, hogy semmit se bánjon meg a döntő órában. Nagai Kafú
7. Az igazság kibírja a kételyt - sőt fölfedezése igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell - de ahhoz nagyon -, ami nem igaz. Müller Péter
8. Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
9. Aki egyszer elkezd komolyan gondolkozni az életen, mindent reménytelennek lát.
10. Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendû önelégültség gubójából. Paul Auster