Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Akkor is álarcot viselünk, ha magunk vagyunk. Azt az arcunkat öltjük fel, amelyiket legszívesebben látnánk a tükörben.
2. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.
3. Olykor olyan sokat hazudunk másoknak, hogy elfelejtjük, hogy magunknak is hazudunk.
4. Mindannyian csak a szerepeinket játsszuk, és olykor elegünk van a jelmezeinkből. Dmitry Glukhovsky
5. Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc. Francois de La Rochefoucauld
6. Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc. Francois de La Rochefoucauld
7. Amit sokszor hallunk, a szokás végre elhiteti velünk, és a habituált hazug végre önnön fillentéseit is elhiszi. Kármán József
8. Mindnyájan álarcot viselünk. Õk is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
9. Bármily szánalmas legyen is az önmagunkról alkotott képünk, nem csak azért ragaszkodunk hozzá, mert megszoktuk, hanem öntudatlanul is lehetővé tesszük ezzel magunk számára, hogy másokat okoljunk azért, mert ilyenek vagyunk. Shirley Maclaine
10. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy saját parancsainknak engedelmeskedjünk. Ha ezt megszoktuk, egyre kevésbé vágyódunk lényegtelen dolgokra. Rudolf Steiner