Sírom szélérûl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk.

Kapcsolódó idézetek

1. - Annyira sajnálom! Talán gyûlölnöm kellene... Dühösnek kellene rá lennem, mégsem vagyok az. Elmosolyodom. Végeredményben neki köszönhetem, hogy boldogabb vagyok, mint korábban bármikor. Gyorsan beszél, közben sír, magyarázkodik. Fél füllel hallgatom. Nem érdekelnek a részletek. (...) Egyetlen szót akar tőlem hallani... Várok. És amikor végül megadja a lehetőséget, boldogan mondom ki: - Megbocsátok. Harlan Coben
2. Vesszen, akárhogy kéne, maradjon utált sebem és szenvedésem, legyen másé, bármily gyönyörû, büszke leszek rá, hogy kibírtam: ha megvénül, se tudja meg, hogy valamikor érte sírtam. Szabó Lőrinc
3. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
4. Szemedben könnyek, haragszol rám, hogy el kell menjek, nem az én hibám. Kell, hogy várj, várj is meg, ne félj, újra visszajövök, de addig írj, gyakran írj, így szerezz egy kis örömöt nekem! Máté Péter
5. Hiába választ szét bennünket a távolság és a sors! Mihelyt betérek szívembe, hogy vele legyek és behunyom szemem Máris megszûnök létezni e helyen, ahol ő nincsen jelen. Legalább ezt a szabadságot nem vitte el tőlem, és nem tőle függ, hogy ne legyen velem. Paul Claudel
6. Én szerettem... És mindent, mit gondoltam, A legszelídebb szavakkal mondtam el. És most... Bevallom, megkönnyebbülés, hogy vége: A végén már csak szánakoztam, Hogy még mindig a létbe kapaszkodsz... Isten veled.
7. Ha kérdik: ily haragosan Miért bánok a szerelemmel, Arra csak annyi a szavam: "Sír szélén beszélhet az ember." Francois Villon
8. Meséld el, milyen voltam, hogy éltem, hogy daloltam, segíts, hogy emlékezzem, kit szerettem? Mondd azt, hogy minden rendben, nincs baj, és nem kell félnem, s én majd behunyt szemmel emlékezem.
9. Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe, Most megyek a magánnyal mereven előre. Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre, A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle! Anna and the Barbies
10. Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem se mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj: én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat, ott bent a szívben, önmagának! Várnai Zseni