Annyira sok impulzus éri az embereket, hogy nem igénylik az állandóságot - ha valaki nem képes arra előadómûvészként, hogy folyamatosan megújuljon, azt hamar leírják. Ha viszont ezt csinálja, akkor álságosnak hiszik: van valami ellentmondás ebben az egészben.

Kapcsolódó idézetek

1. - Mintha manapság többen lennének, akik, ha nem is depressziósak, de boldogtalanok. Egyetértesz? - Nem biztos, hogy így van. Inkább, mintha több lehetőség kínálkozna arra, hogy az ember reflektáljon a szomorúságára, meg arra, hogy tökéletlennek, alkalmatlannak érzi magát. És nyomás is nehezedik ránk, hogy legyünk folyton boldogok. Ami képtelenség.
2. Van, hogy az ember jól érzi magát a színpadon, de amikor egy új szerepet kezdesz próbálni, mindig azt érzed, tehetségtelen vagy és minden kezdődik elölről: ismét bizonyítani kell, hogy való vagy a pályára. Ez örök munka. Auksz Éva
3. Vannak színészek, igazi nagy mûvészek, akik ösztönösen vagy tudatosan nem alakulnak át az író fantáziájának kívánsága szerint, hanem mindig magukat adják. Ugyanazok, csak a külső habitusuk változik, egy síkban modellálják szerepeiket és mégis nagyszerûek, mint az egyiptomi reliefek. Viszont vannak olyanok, akik minden szerepben az író képzeletének ezerféle szülötteiben, saját egyéniségük ezerféle változatai szerint, lelkük színpompáját revelálva nyilatkoznak meg. Az előbbieket elismerve nagyszerûségüket jogtalanul kisebbítik a "mindig ugyanaz" megjegyzéssel, az utóbbiakat ugyancsak jogtalanul illetik a "mindig más és mindig meglepő" dicsérő jelzővel. Mindkettő hajlam és akarat kérdése, de mindkét változatnak előfeltétele a tehetség, amely abban a szuggesztív erőben nyilatkozik meg, mellyel a színész a közönséget magával ragadja. Beregi Oszkár
4. Rettenetesen különbözőek a nézők, mások az elvárások, és egy-egy darab nem tud mindnek megfelelni. Viszont, ha körülnézne, mindenki találna (...) olyan előadást, amely neki tetsző eszközökkel viszi színre a partitúrát. Ókovács Szilveszter
5. Az a helyzet a mûvészettel, hogy mindig lesznek emberek, akik meg akarnak akadályozni abban, amit csinálsz. De ez többet árul el róluk és az ő problémáikról, mint a te mûvészetedről.
6. A mûalkotások egymásra épülnek, egymást meghaladják, és mindig valami újat képviselnek egy előző állomáshoz képest. (...) Nem megújulni kell, hanem változni. Én nem új mûveket csinálok, hanem más mûveket. Azt hiszem, a mûvészetnek ugyanaz az értelme, mint az életnek: ez pedig a folytathatóság fenntartása. Weber Kristóf
7. Szar érzés rájönni, hogy pótolható vagyok. Hogy beugranak a szerepeimbe, és mással is simán lemegy az előadás. Hogy nélkülem is mûködik a világ. Stohl András
8. Akadnak az életben olyan emberek, akik ösztönzik a mûvészetet. Felfújjuk őket ezekké a mitikus karakterekké, és felruházzuk őket mindenféle varázslatos tulajdonsággal. De lehet, hogy csak egy lépcsőfokot jelentenek valami nagyobbhoz, jobbhoz.
9. Egy alkotómûvész mindig valamennyire magányosnak érzi magát, mert minden darabjával az ember előre jut, megfogalmaz valamit, és mégis valami még örökösen hiányzik. És ezt a valamit mindig újra és újra keresni kell, ez egyfajta magányossággal, kétellyel, félelemmel jár.
10. Életem folyása annyira egyhangú és alapjában véve nem túlságosan érdekes. Engem azonban mégsem kínoz az egyformasága. Csak azt sajnálom, hogy a napok túlságosan rövidek és nagyon gyorsan telnek. Az ember sohasem azt veszi észre, amit már elvégzett, csak az lebeg a szeme előtt, amit még tennie kell, és ha nem szeretné a munkáját, könnyen elveszthetné a kedvét. Marie Curie