Ugrás a tartalomra
Anyám, első a nők között, melegségem és kényelmem, biztonságom, büszkeségem, te vagy, akinek kedvét keresem. Te vagy, aki szeretném, ha dicsérne. Apám, első a férfiak között, tanárom és bírám, a férfi, aki én is leszek. Megöregedtetek. Mindig előttem jártok és mindig előttem lesztek, lejjebb az úton. Bocsássatok meg, hogy szükségem volt rá, hogy örökké erősek legyetek. Bocsássatok meg, hogy féltem, hogy boldogtalanok vagytok. Ahogy ti szenvedtek, úgy fogok én is szenvedni. Ahogy ti kibírjátok, úgy fogom én is kibírni. Fogjátok a kezem, és még egyszer menjünk végig a régi ösvényen, és azután engedjetek el!
Kapcsolódó idézetek
-
Azt kérdezted: "jó anya vagyok?", ezt kérded újra és újra...
...a válasz, amit kerestél, amit tudnod kellene, anya:
Te voltál az erő
Mindenkor elérhető
Megtanítottad, mit jelent a "bocsánat", de csak akkor hátráltál, ha gyûjtötted az erőt
Megtanítottad, miért jó sírni, de sose engedted, hogy bocsánatot kérjek, ha én voltam a teret igénylő
Nem finom szövetbe öltöztettél engem, hanem acélba
Megtanítottad, nem kell álmodni, mert minden lány bejut úgyis a célba.
Fredrik Backman
-
Dühös vagy... megértelek! Az apád egy hős, és nem csak a világ előtt, azért, amit tett, hanem a te szemedben is. Soha nem léphetek a helyébe! Csak tudod... szeretem anyádat! Olyan, mint egy angyal, aki leszállt hozzám, hogy felébresszen annyi év után, és esküszöm, én nem tudnám megbántani. Vigyázni fogok rá! Én nem lehetek az apád, de anyád hőse leszek addig, ameddig elfogad engem.
-
Van bennem valami, ami olyan, mint az apám,
Annál erősebb, minél inkább visszatartanám.
Mindig azt mondta: fiam, az égig kell érkezz,
Először üss, és aztán semmit ne kérdezz!
-
Köszönöm, mi jót ma adtál,
Hogy eddig is megtartottál,
Tarts meg Uram, ezután is,
Tartsd meg apám és anyámat is,
Nagyszülőket, testvéreket,
S mind, akiket én szeretek, Ámen.
Benedek Elek
-
Édesapám, édesapám,
Az Isten megáldjon!
A nyomodban mindig öröm,
Mindig mosoly járjon.
Benedek Elek
-
Mert én vagyok az első és az utolsó
Én vagyok a nagyra becsült és a megvetett
Én vagyok a szajha és a szent
Én vagyok az anya és a leánygyermek
Én vagyok anyám karja
Meddő vagyok, és számtalan gyermekem van
Én vagyok az asszony és a hajadon
Én vagyok, aki világra hoz, s aki soha nem szült
Én vagyok a vigasz a szülési fájdalmakban
Én vagyok a feleség és a férj
És engem a férjem teremtett
Én vagyok az apám anyja
Én vagyok a férjem húga
És ő az én eltaszított fiam
Mindig tiszteljetek
Mert én vagyok a gyalázatos és a nagyszerû.
-
Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.
-
Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;
Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;
Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;
Merész leszek, mert annak kell lennem;
Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak;
Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;
Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet;
Felnézek... és nevetek... és szeretek... és magasba emelek.
-
Légy áldott, oh Isten, azon szent örömért: mely keblünkben a szeretet édes hevületeiből, és tiszteinek hív teljesítéséből származik, s megnemesíti célunkat, pályánkat, életünket. Légy áldott az igaz hazaszeretetben érezhető boldogságért! Én erőtlen nő, nem mutathatom meg vonzalmamat édes hazám iránt úgy, mint az erősek; de ha karom gyenge is: szívemben erős és lángoló az érzés, mellyel áldozni kívánok Felséged előtt szeretett hazámért. Ne engedj Uram, ennek határára és mezeire csapást, ínséget és pusztulást szállani, hanem áraszd inkább ki áldásaidat halmaira s völgyeire, hogy találhassa meg a munkás fáradságának díját, s ne hulljon hasztalan orcájának verejtéke!
Tompa Mihály
-
Az élet bármikor meglephet, térdre kényszeríthet, és ha megteszi, emlékeztetem magamat. Emlékeztetem magamat, hogy én vagyok az apám és az apám apja, és én vagyok az anyám és az anyám anyja. És bár talán könnyû elmerülni a tragédiában, ami formál minket, és természetes, hogy azokra a pillanatokra összpontosítunk, amelyek térdre kényszerítenek minket, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ha felállunk, és egy kicsit tovább visszük a történetet, és tovább tudunk menni, ott lesz a szeretet.