Arra ítéltettünk, hogy szinte egész életünket végigkísérje a bizonyosság, hogy ezt a sok csodálatos dolgot, amit megtapasztalunk - a szárazföldet felfoghatatlanul sok életformájával, a tengert milliárdnyi különböző életformájával és a csillagos eget felettünk, a sok milliárd fényévvel odakint a világûrben, aminek megfejtéséről csak álmodozhatunk -, arra ítéltettünk tehát, hogy ezt a rengeteg csodát alig néhány év után elhagyjuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy táj, amelyen gyermekkorunktól minden évben eltöltöttünk néhány hónapot: sokkal világosabban marad meg, mint egy másik, amelyen éveket töltöttünk egyfolytában, aztán örökre elhagytunk. Németh László
2. Adódnak pillanatok, amelyek valahogy másmilyenek: szokatlanok, intenzívebbek és inspirálóbbak. De azt nem tudjuk, mi ez az érzés, hogyan tehetnénk maradandóvá, és amikor vége, ott maradunk kielégítetlenül, nyugtalanul, mert az élet már megint a szokványos mederben folyik. Újragondoljuk, milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Átéljük ezeket a titokzatos véletleneket, és ma még nem értjük ugyan őket, mégis tudjuk, hogy valóságosak.
3. Nem sok dologban lehetünk biztosak ebben az életben, de ezek egyike az, hogy az emberiségnek, amennyiben fenn akar maradni, egyszer el kell majd hagynia ezt a bolygót. A kozmikus óránk ketyeg. Pár milliárd éven belül a Nap haldokolni kezd, és a földi élet megszûnik létezni. Avi Loeb
4. A földi lét önmagában lenyûgöző élmény, ha mégoly természetesnek fogadjuk is el, aligha tudunk betelni a csodával. Talán ezért igyekszünk újra és újra megörökíteni a megélt mozzanatokat, megállítani a pillanatokat.
5. A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
6. Az évek százával és ezrével múlnak el, de mi egyebet láthat bármelyik ember is az életből, mint néhány nyarat, néhány telet? Ránézünk egy hegyre, és azt mondjuk: örökkévaló. Annak is látszik... de az idő haladtával a hegyek kiemelkednek és eltûnnek, a folyók megváltoztatják az irányukat, a csillagok leesnek az égről, és hatalmas városok süllyednek a tengerbe. (...) Minden változik. George R. R. Martin
7. Mindannyian úgy vágunk neki az életnek, hogy a fejünk tele van csodálatosabbnál csodálatosabb eszményekkel, aztán évekkel később már szerencsésnek érezzük magunkat, ha a nap végén még életben vagyunk.
8. Képzeld csak el, hogy réges-régen, több milliárd évvel ezelőtt ott állsz e történet kezdetén, és eldöntheted, hogy meg szeretnél-e születni erre a bolygóra. Nem tudnád, mikor élnél, azt sem tudnád, mennyi ideig élhetsz a földön, azt viszont tudnád, hogy csak meghatározott ideig. Az is lehet, hogy súlyos csapás ér egyszer, és mély fájdalommal tölt majd el a búcsú tudata, mert csodálatos a földi élet, és te nem térhetsz vissza soha többé. Jostein Gaarder
9. Az életünk csupa bizonytalanság, és rengeteg a csüggesztő, sőt ijesztő körülmény, de ha kitartunk és megőrizzük a szívünk tisztaságát, a teljes megvilágosodás lesz a jutalmunk - a pillanat, amikor mindaz, ami addig történt velünk, hirtelen egyetlen elkerülhetetlen folyamat részeként tûnik fel, és annak az új, izgalmas életnek a küszöbén találjuk magunkat, ami kezdettől fogva nekünk rendeltetett. Amor Towles
10. Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínû csoda járja át.