Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Átköltenél, és az ihlet feltüzel, De a versbe illő változásban egyedül hiszel. Átfestenél, de én téged féltelek, Mer` az égbe nyúló vágyaid közt szakadék leszek.

Dolák-Saly Róbert
🔮 Jövőkép 🎲 Sors
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek. Fodor Ákos
  2. Van, hogy akarom, de nem merem, Néha bekerít a félelem. A fény csak fordított árnyék, Veled én teljessé válnék. Tóth Gabriella
  3. Nem szereted magad, mégis csodálod. Ez maradt neked és kapaszkodsz bele. Félsz, hogy ha megváltozol, elveszíted azt, ami különbbé tesz.
  4. A szerelem gyökeret vert belém, és idővel erdővé burjánzott. Néha csak szeretném felgyújtani az egészet. Porig égetni az összes fáját. De attól félek, én égnék el a tûzben.
  5. Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek majd, Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod Itt bent új virágot hajt!
  6. Féltem a pillanattól, amikor meglátlak. Akkor minden megváltozik majd. Többé nem együtt leszünk, csupán egymás mellett. Igen, így lesz. Tölcsér, melynek keskenyedő nyakán vagy te férsz át, vagy én.
  7. A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény. Consuelo de Saint-Exupéry
  8. Keveset alszom, s túl sokat álmodok, És nem látom át, hogy mi végre még, Hogy rakom a tüzet és egyedül táncolok, Míg ölel a szellő és takar az ég. Ismerős Arcok
  9. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
  10. Félek tőled és őrjöngve kivánlak; szeretlek, s mégis mindig titkolom; vágyom reád, és mégis úgy megyek hozzád, mint ellenséghez... Óvatos lelkem tüskéit fordítom feléd, mert azt hiszem: te is arcom mása vagy s megölsz vagy megrontasz a szerelemben. Szabó Lőrinc
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat