Átsegítesz az éjszakán és a fáradt nappalon, ha elveszítem a hitemet, te vagy a csodára ablakom. Annyi mindent adnék vissza, te vagy a piszkos, te vagy a tiszta, minden éj után te vagy a hajnalom.

Kapcsolódó idézetek

1. Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, Amilyen a szivem.
2. A barátom vagy, a lelkiismeretem, a segítségem. Láttad bennem a fényt, amikor én csak sötétséget láttam. Megmentettél a kétségbeeséstől.
3. Te vagy a szél, ami simogatja az arcom, Te vagy az, aki felmos, ha lent vagyok a padlón, Te vagy a fény az én életemben, Én elmegyek veled a végtelembe.
4. Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok. Lakatos Levente
5. Én vagyok a hajnal, én vagyok az új nap kezdete, Én hozom neked a reggelt, én hozom neked a napot, Én tartom vissza az éjszakát, és én nyitom meg az eget, Én borítom fénybe a földkerekséget, én adom a szemed világát.
6. Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után. Dean Ray Koontz
7. Köszönök minden szépet, köszönöm a jóságodat, a tisztaságodat s mindazt, akivé lehettem általad. Köszönöm, hogy boldoggá tettél, a világot varázsoltad szebbé.
8. Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék. Zanzibár
9. A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő. Children of Distance
10. Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója. Mika Waltari