Ugrás a tartalomra
Te vagy szivemnek napsugára,
Te üdvöm és hitem,
Ha elhagysz, minden oly sötét lesz,
Amilyen a szivem.
Kapcsolódó idézetek
-
Átsegítesz az éjszakán
és a fáradt nappalon,
ha elveszítem a hitemet,
te vagy a csodára ablakom.
Annyi mindent adnék vissza,
te vagy a piszkos, te vagy a tiszta,
minden éj után
te vagy a hajnalom.
-
Minden lélegzeted az enyém. Az adja nekem az életet. A szíved az enyémmel dobban, és megfulladok, ha elmész mellőlem.
-
Új napra ébredsz, neked minden oly szép...
Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék.
Zanzibár
-
Ha elhagysz, az olyan lesz nekem, mint a világ fény nélkül. Sötétben élnék. Nem akarlak elhagyni. Csak félek, hogy te hagysz el engem.
E. L. James
-
Veled, érzem, új élet vár,
Rám ragyogsz, mint a napsugár,
Veled szép minden, nálad jobb nincsen,
Legyél az én kincsem.
-
Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
-
Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Õszöm, békességem, Jézusom!
Reményik Sándor
-
Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója.
Mika Waltari
-
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!
Vajda János
-
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Johann Wolfgang von Goethe