Az a sok szarság, amit az emberek magukkal csinálnak... lehet, hogy mind ugyanazért van, tudod? Hogy legalább egy kicsit elnyomják vele a saját hangjukat. Hogy megöljék az emlékeket anélkül, hogy magukat is megölnék.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ tele van emberekkel, akik csúnya dolgokat mûvelnek. Miért viselkednek így? Néhányan hazudnak, hogy ne veszítsék el, amit szeretnek. Néhányan bezárkóznak, mert félnek a jövőtől. Néhányan falat emelnek maguk köré, mert megbánták tetteiket. Igen, mindenki talál okot rá, hogy csúnya dolgokat tegyen. És amint rájövünk, miért teszik, megpróbálhatjuk megállítani őket.
2. Az emberek nem akarják, hogy bárki rendbe tegye az életüket. Senki sem akarja, hogy megoldódjanak a problémái. Nem akarják, hogy véget érjen a drámájuk. A kínjuk. Hogy pont kerüljön a történet végére. Hogy eltakarítsák a mocskot, amit ők csináltak. Mert mijük maradna akkor? Csak a nagy büdös semmi, ami mindig ismeretlen. Chuck Palahniuk
3. A legtöbb ember úgy éli az életét, hogy kényelmes mentségeket talál magának arra, amit csinál, szándékosan elfelejtve és megmásítva dolgokat az emlékezetében, hogy az életet könnyebbé tegye saját maga számára.
4. Néha nem nagyon értem az embereket. Õrült dolgokat tesznek nevetséges okokból, meggyőzik magukat, hogy minden rendben lesz, még ha minden az ellenkezőjére utal is, ami végül is nem akkora baj.
5. Egyvalamit tudnod kell az öngyilkosságról: nem csak magadat ölöd meg vele. Minden emléket megölsz, ami veled kapcsolatos. Ez az egy marad csak, amire mindenki emlékezni fog. Minden pillanat, amit e világon éltél, le fog szûkülni arra az egyre, hogy miként szálltál ki belőle. (...) Mert önző dolog. A legönzőbb dolog, amit csak ember tehet.
6. Az új emlékek olyanok, amikre vágynak az emberek, vagy amiket fel szeretnének eleveníteni - bár ezek soha nem lesznek eredetiek, bármennyire próbálkoznak az újrateremtésükkel. Az elme mindent újra megteremt saját magától. Azért, hogy túlélje. Cecelia Ahern
7. A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Õk beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitûek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot.
8. Az emberek örökös panaszkodásban élnek. Úgy hordják magukkal a panaszaikat, mint valami személyazonosító jelvényt. Sokak végigsiránkozzák az életüket, hogy az élet mennyire igazságtalanul bánt velük. Felemlegetik a sok szörnyûséget, ami érte őket, a meg nem kapott esélyeket, a sok elszenvedett igazságtalanságot. Talán mindez még igaz is lehet. A legtöbben azonban megfeledkeznek róla, hogy a múlt pusztán emlékként él bennünk. Az emléknek nincs tárgyi létezése. Nem egzisztenciális; tisztán pszichológiai. Sadhguru
9. Az élet szenvedés, talán a rossz szövegek is azért íródnak, hogy erre emlékeztessenek.
10. Miért vesznek el az emberek olyan nőket, akik a zsarnokoskodó anyjukra hasonlítanak? Vagy az őket elhagyó apjukra? Azért, hogy lehetőségük nyíljon helyrehozni a dolgokat. Felnőttként kijavítani mindazt, ami gyermekkorukban bántotta őket. Lehet, hogy ennek a felszínen semmi értelme, de a tudatalatti a saját ritmusára menetel.