Az a tevékenység, amelyet az ember mint gondolkodó lény fejt ki, nem pusztán szubjektív, hanem olyan, amely sem nem szubjektív, sem nem objektív, amely tehát e két fogalmon túlemelkedik. Nem mondhatom azt, hogy individuális szubjektumom gondolkodik, mert ez csak a gondolkodás jóvoltából létezik.

Kapcsolódó idézetek

1. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy csak a gondolkodás segítségével tudjuk magunkat "szubjektumként" meghatározni és az "objektumokkal" szembeállítani. Ezért nem szabad a gondolkodást soha pusztán szubjektív tevékenységnek tekintenünk. A gondolkodás túllép szubjektumon és objektumon. Ezt a két fogalmat ugyanúgy a gondolkodás hozza létre, mint az összes többit. Ha tehát mint gondolkodó szubjektumok egy fogalmat valamely tárgyra vonatkoztatunk, ezt a vonatkoztatást nem szabad pusztán szubjektívnek tekintenünk. Rudolf Steiner
2. Amikor az ember megfigyel egy tárgyat, a tárgy adott számára. Amikor viszont gondolkodik, akkor ő maga tevékenyen lép fel. A tárgyat mint objektumot, saját magát mint gondolkodó szubjektumot szemléli. Azért van tudata az objektumokról, mert gondolkodását a megfigyelésre irányítja. És azért van tudata önmagáról, mert gondolkodását saját magára irányítja. Az emberi tudatnak szükségképpen egyszersmind öntudatnak is kell lennie, mivel gondolkodó tudat. Mert amikor a gondolkodás a saját tevékenységére irányul, akkor objektumként a maga tulajdonképpeni mivolta, tehát a saját szubjektuma lesz a tárgya. Rudolf Steiner
3. Az ember gondolkodó lény, és a gondolatai beszéd formájában öltenek testet. Mindenkiben lakik egy belső narrátor, aki folyamatosan kommentál: képes ezt pozitív, felemelő módon tenni, de ugyanúgy lehet lehúzó, pesszimista is. Csíkszentmihályi Mihály
4. Gondolkodásunk (...) nem individuális, mint érzeteink és érzéseink, hanem univerzális. A gondolkodás csak azáltal kap individuális jelleget minden egyes emberben, hogy mindenki a saját individuális érzeteire és érzéseire vonatkoztatja. Az univerzális gondolkodás ilyen módon keletkező sajátos árnyalatai különböztetik meg egymástól az egyes embereket. Rudolf Steiner
5. A gondolkozás egyben fejlődés is; az ember nem gondolkozhat anélkül, hogy fejlődjön. Minden egyes gondolat új gondolatot teremt. Ha leírsz egy ötletet, jönni fog a többi is, amíg be nem telik az oldal. Wallace D. Wattles
6. Amit nem vesznek figyelembe, az a tevékenység indítéka. Vegyünk például egy olyan embert, akit szakadatlanul munkára ösztökél az, hogy mélységesen bizonytalannak érzi magát; vagy egy másikat, akit a becsvágy vagy a pénzsóvárság sarkall. Mindezekben az esetekben az illető egy szenvedély rabja; kényszer hajtja, tevékenysége tehát valójában tehetetlenség; alakul és nem alakít. Másfelől, ha valaki csöndben ül, és elmélkedik, és nincs semmi más szándéka vagy célja, mint hogy próbára tegye önmagát és eggyé váljon a világgal, az ilyen embert "tétlennek" tekintik, mert hiszen nem "csinál" semmit. Valójában a koncentrált elmélkedésnek ez a magatartása legmagasabb rendû tevékenység, amely csak belső szabadság és függetlenség állapotában lehetséges. Erich Fromm
7. Az ember cselekszik a motivációi alapján, nem pedig megválasztja őket. Maga a döntési eljárás nem lehet döntés tárgya. Aki így tesz, olyan, mintha saját hajánál fogva próbálná felemelni magát. És mint tudjuk, aki ezt elhiszi, könnyen paradoxonokba ütközik. Ron Aharoni
8. Nem azért vagyok, mert gondolkozom, és nem azért gondolkozom, mert vagyok, hanem egyszerûen gondolkozva vagyok vagy létezve gondolkodom. Spiró György
9. Az ember szubjektum az objektumok között: megismerő, tudó, megélő, résztvevő lény - a lét és a világ tükre, s e tekintetben valóban a világ értelme.
10. A logika ugyan erős és nélkülözhetetlen eszköze az emberi gondolkodásnak, de nem tud mindent megoldani. A világ komplexitása időnként szükségessé teszi egyéb gondolkodási eszközök bevetését is, olyanokét, amelyek nem a tiszta rációra, hanem inkább érzésekre, képzetekre alapulnak. Mérő László