Ugrás a tartalomra
De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy csak a gondolkodás segítségével tudjuk magunkat "szubjektumként" meghatározni és az "objektumokkal" szembeállítani. Ezért nem szabad a gondolkodást soha pusztán szubjektív tevékenységnek tekintenünk. A gondolkodás túllép szubjektumon és objektumon. Ezt a két fogalmat ugyanúgy a gondolkodás hozza létre, mint az összes többit. Ha tehát mint gondolkodó szubjektumok egy fogalmat valamely tárgyra vonatkoztatunk, ezt a vonatkoztatást nem szabad pusztán szubjektívnek tekintenünk.
Kapcsolódó idézetek
-
Az a tevékenység, amelyet az ember mint gondolkodó lény fejt ki, nem pusztán szubjektív, hanem olyan, amely sem nem szubjektív, sem nem objektív, amely tehát e két fogalmon túlemelkedik. Nem mondhatom azt, hogy individuális szubjektumom gondolkodik, mert ez csak a gondolkodás jóvoltából létezik.
Rudolf Steiner
-
Amikor az ember megfigyel egy tárgyat, a tárgy adott számára. Amikor viszont gondolkodik, akkor ő maga tevékenyen lép fel. A tárgyat mint objektumot, saját magát mint gondolkodó szubjektumot szemléli. Azért van tudata az objektumokról, mert gondolkodását a megfigyelésre irányítja. És azért van tudata önmagáról, mert gondolkodását saját magára irányítja. Az emberi tudatnak szükségképpen egyszersmind öntudatnak is kell lennie, mivel gondolkodó tudat. Mert amikor a gondolkodás a saját tevékenységére irányul, akkor objektumként a maga tulajdonképpeni mivolta, tehát a saját szubjektuma lesz a tárgya.
Rudolf Steiner
-
Gondolkodásunk (...) nem individuális, mint érzeteink és érzéseink, hanem univerzális. A gondolkodás csak azáltal kap individuális jelleget minden egyes emberben, hogy mindenki a saját individuális érzeteire és érzéseire vonatkoztatja. Az univerzális gondolkodás ilyen módon keletkező sajátos árnyalatai különböztetik meg egymástól az egyes embereket.
Rudolf Steiner
-
Elég lemondani a gondolkodásról, és csak nézni a dolgokat, már létre is jön a gondolkodás új alakban, vagyis megszabadulni nem lehet, akár gondolkodik az ember, akár nem gondolkodik, mindenképpen a gondolkodás foglya.
Krasznahorkai László
-
A gondolkozás egyben fejlődés is; az ember nem gondolkozhat anélkül, hogy fejlődjön. Minden egyes gondolat új gondolatot teremt. Ha leírsz egy ötletet, jönni fog a többi is, amíg be nem telik az oldal.
Wallace D. Wattles
-
A tanulás révén a világ változtatja elménket, de közben elménk tevékenysége változtatni tudja a világot. Amikor róla egy-egy új elmélet születik, annak alapján elképzelhetjük, hogy ez a világ akár másmilyen is lehet. A többi embert megértve pedig arról támadhat új elképzelésünk, hogy mi magunk is lehetünk másfélék. És miközben így a környezet, önmagunk és a társadalom változik, nem csak arról kell gondolkodnunk, hogy milyenek vagyunk, hanem hogy milyennek kellene lennünk.
Alison Gopnik
-
A tudatos gondolat szavakba öntése, tudatos megfogalmazása talán a tekintetben is hasznos, hogy emlékeztet bennünket arra, amit gondoltunk: ha a szavak révén nem öntjük formába gondolatainkat, nehezebbé válhat a felidézés. Mégis: a verbális gondolkodást meg kell előznie a nem verbális gondolkodásnak.
Giorgio Parisi
-
A gondolkodás az ember legfőbb erőforrása. Ám sohasem lehetünk teljesen elégedettek e legfontosabb készségünkkel. Bármilyen jók lettünk, mindig arra kell törekednünk, hogy még jobbak legyünk. Rendszerint csak azok az emberek vannak megelégedve saját gondolkodásukkal, akik úgy vélik, hogy a gondolkodás egyedüli célja bebizonyítani, hogy igazunk van - mégpedig saját megelégedésünkre. Ha csak korlátozott elképzelésünk van arról, mire képes a gondolkodás, akkor önelégülten állapíthatjuk meg, hogy milyen kiválóak vagyunk ezen a téren, de egyébként nem.
Edward de Bono
-
Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újraalkotó folyamatnak, mert bármely mû értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.
-
Önmagunkat sem érthetjük meg teljesen soha, nemhogy valaki mást, akit csupán a saját szubjektivitásunk torzító lencséjén át láthatunk. A képben, amit róla alkotunk, mi magunk is benne vagyunk. A másik ember személyiségéből ráadásul csak annyit láthatunk, amennyit a szavai és a cselekedetei megmutatnak, sosem az egészet. Arra pusztán következtetnünk lehet, így máris megduplázódik a torzító hatás.
Kartali Zsuzsanna