Az ablakon kilép a lélek, beszédnek nincs sok helye itt. - Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

Kapcsolódó idézetek

1. A test még harcol A lélek megszokta már Semmi közelít. Zalán Tibor
2. Megszokja az ember, hogy nem szeretik. A város fényei egy percre kihunynak. A holdat nézi, a ronda, barna holdat, s megérti azt, hogy úgy pótolható, mint egy elveszített régi kulcscsomó. (...) Elnémítja a szép tapasztalat, hogy bármi is történik, életben marad, de nem álmodik, ha lehunyja szemeit. Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
3. Az emberek nehezen viselik, hogy nincs többé, miben reménykedjenek. Megállnak az utcaszegleten és várják, hogy jöjjön valaki és mondjon valamit. Mindegy, akármit, csak biztasson egy kicsikét. Tormay Cécile
4. Ülni az ablak előtt és várni valakit... Alkonyodik. Tudom: a volt volna már sohasem lehet. Ma sem jön, holnap sem. Már sohasem jöhet. Marsall László
5. Van úgy, hogy az embernek nincs mit mondania, és már csak egyedül akar maradni. És az egyetlen, akiről szívesen hallana valamit, nem jelentkezik.
6. Kívülről tudjuk egymás gesztusait, de fogalmunk sincs, mi zajlik bennük. Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal. Becky Albertalli
7. Az ember már csak ilyen... érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti. Paulo Coelho
8. Az idő megszûri az ember érzéseit. Berkesi András
9. Hatvanon túl az ember hozzászokik ahhoz, hogy nincs esze, és az emberek nem veszik figyelembe. Murakami Haruki
10. A rendőrség (...) közhivatal, a léleknek ott nincs sok keresnivalója.