Ugrás a tartalomra
Az alaptáborban arról álmodozunk, hogy de jó lesz hazamenni és lenyírni a füvet vagy befőzni a baracklekvárt. Amiről itthon fel se merül bennünk, hogy érték lehet, az onnan nézve értékessé válik. Amikor az ember az olyan apró dolgokat megtanulja értékelni, hogy például meleg vízben mosogat, kicsit másként néz már az életre. Mellesleg amikor kimegyünk Afrikába, Ázsiába, látjuk, hogy tömegek élnek hozzánk képest elképesztő szegénységben. Nem csak meleg vizük nincsen, nincs vizük. Miért nyávogunk mi itt? Mi a bajunk? Hogy nem tudjuk megvenni a drágább kenyeret a boltban? Nagyon el vannak csúszva az értékek, és néha jó, ha az ember egészen lecsupaszítva látja az életet. A civilizációs máz alatt kevésbé szembetûnő mindez, de fenn a hegyen látod, mire vagy képes, mi az érték, mennyire törékeny az élet. És azt is látod, hogy egy csomó minden nem reális abból, ahogy élünk, mégis ezt a mesterséges világot éljük meg reálisnak. Ha mindezt lehántjuk, akkor derül ki, mi is a lényeg.
Kapcsolódó idézetek
-
A holnapra halasztásokban elvész a lényeg, az igazi értékek. Sokan erre csak akkor jönnek rá, mikor beteg gyermekük ágya mellett virrasztanak, szerelmük temetésén állnak félig eszméletlenül a fájdalomtól, vagy mikor az orvosuk lemondóan közli, hogy már csak néhány hónapjuk van hátra. Akkor - ha tehetnék - odaadnák mindenüket, hogy visszatekerhessék a kegyetlen időt, ami folyton rohan vagy vánszorog, de soha nem telik pont jó ütemben, hogy boldogok lehessünk minden elvesztegetett napon.
-
Azt látjuk, hogy nincs értéke annak az életnek, amiért fel kell áldoznunk valamit; hogy az élet semmit sem ér a kiváltságaink, a büszkeségünk, a jogaink és az örömök nélkül, amelyek érdemessé tesznek bennünket arra, hogy éljünk.
-
Nem hiszünk abban, mire apáink tanítottak, elcsúszik lábunk alatt a biztos talaj, mire ők építettek, de nem tudjuk elérni az új hitnek zöld partjait, hol boldogító megnyugvást találnánk. A régi és az új eszmevilág közt lebegve elveszítjük az életnek igazi értékét, annak örömét és megbecsülését. A két eszmevilág közt lebegve, elveszítjük az igazi erkölcs alapját, erkölcstelenek, tudatlanok, kételkedők és szerencsétlenek vagyunk lelkünk mélyéig.
Jász Géza
-
A hegyen béke van és önmagunkra figyelés. Ez nagyon hiányzik a világból. Mindenki magasra vágyik, de az igazság az, hogy a csúcson nincs élet. Az élet valójában nem ott van, hanem az alaptáborokban.
Sterczer Hilda
-
Álmodunk a reményről, változásról, tûzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.
-
Amilyen keveset számítunk, amíg a lágerben vagyunk, hirtelen olyan értékessé válunk, ha megszökünk. Amíg ott vagyunk, még egy darab kenyeret is sajnálnak tőlünk, de ahhoz, hogy ismét elfogjanak, semmi sem drága. Erre akár századokat is mozgósítanak.
Erich Maria Remarque
-
Összehasonlítva a régi tárgyak és épületek bájával és életteliségével, a mienk egy roppant elszegényedett világ. Méltatlankodásom a felháborodás határát súrolja, nem értem, a technológia több ezer éves fejlődését követően hogyan élhetünk egy ennyire ronda világban. Annyira szegények lennénk, hogy nem engedhetjük meg az ennél szebbet? Mi értelme volt mindannak az áldozatnak, pusztításnak, ha az élet, a szépség és az egyediség finomságait tekintve szegényebben élünk egy középkori parasztnál is? Régmúlt idők mûalkotásait nézve mély benyomást tesz rám a bennük rejlő élénkség, intenzív életminőség. Ma majdnem minden, amit használunk, még ha drága is, ócska, hamisságot, közönyt áraszt, és azt az érzést, hogy ránk sózták.
Charles Eisenstein
-
Ha tőlünk sokkal szegényebb országokban boldogabbak az emberek, akkor felmerül a kérdés, hogy mit rontunk el? A természettől eltávolodott kapcsolatunkat átértékelve lehet rajta változtatni, egyszerûen csak ki kell menni egy erdőbe és észrevenni az apró csodáit. Egy gyereknek gyakran sokkal nagyobb élmény lehet a szüleivel gombát szedni vagy találni egy szarvasagancsot, mint egy többmilliós ajándék.
Máté Bence
-
Azt, hogy a pénz interszubjektív valóság, viszonylag könnyû elfogadni. A legtöbb ember azt is örömmel elismeri, hogy a görög istenek, a gonosz birodalmak és az idegen kultúrák értékei csak a képzeletben léteznek. Azt azonban, hogy a mi istenünk, a mi nemzetünk és a mi értékeink is puszta fikciók, már nem akaródzik elfogadnunk, mivel ezek azok a dolgok, amelyek értelmet adnak az életünknek. Hinni akarunk abban, hogy az életünknek van valami objektív értelme, és hogy az általunk hozott áldozatoknak nem csak a fejünkben létező történetek szerint van célja. A valóságban azonban a legtöbb ember életének csak az egymásnak mesélt történetek keretein belül van értelme.
Yuval Noah Harari
-
Értéket annak lehet tulajdonítani, amiben erő van, és az életben nincs; ami lerombolhatatlan, és az élet nem az. Olyannyira, hogy bármikor jöhet valaki, aki arra kér, hogy áldozd fel az életedet valamiért, amiben több az erő. A hazáért például.
Rosella Postorino