Az állatok közül egyedül mi látjuk utunk végét. És azt is csak mi mondhatjuk el, mielőtt meghalunk: igen, ezért érdemes volt világra jönni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon szeretetet adni és elfogadni is. Csak ez teheti boldoggá az embert. Simon András
2. Az életnek akkor van értelme, ha vannak olyan dolgok, amelyekért érdemes meghalni. Szilárd Leó
3. A világ még várhat: mi lecsekkoljuk, érdemes-e élni, aztán ha igen, visszajövünk a világért, és megváltjuk azt is majd, persze. Türelem. Türelem, ami nekünk most még nincs, de lesz, ha eljön az ideje. Kemény Zsófi
4. Az ember az egyetlen olyan élőlény, aki azzal a tudattal éli le az életét, hogy tisztában van vele: egyszer egészen biztosan vége lesz ennek a csodálatos földi utazásnak a halállal. Szentesi Éva
5. Életünk végén mindnyájan ugyanoda érkezünk - az odavezető út az, ami különbözik. Ezért fontosabb maga az utazás, mint a cél. Bear Grylls
6. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
7. Nincs más, csak ez a világ. Ez a kezdet és a vég. Ez az egyetlen esélyünk, hogy a vég előtt egy kicsit jól érezzük magunkat. Pierce Brown
8. Az ember az egyetlen, halálra tudatosan gondoló állat. Az emberi előrelátás a halálfélelemmel kezdődött. Az állatok, ha fogalmakban gondolkoznának, nyilván örök életûeknek gondolnák magukat. Félni ők is félnek a haláltól, de csak a veszély pillanatában. Azaz: nem járja meg az eszüket, hogy egyszer mindenképpen meghalnak. Bodor Pál
9. Csak egyszer élünk, mire meghalunk, rég meghaltunk már; mert ha megöregszünk, ha elmúltunk huszonöt évesek, a kutya sem vesz észre minket.
10. Életünkben csak egyet tudunk bizonyosan, azt, hogy meghalunk - s már ez is vigasztaló. Eötvös József