Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Az anyaföldből való kimetszés, az idegenben-lét, az emigráció = kasztráció. Az idegenbe szakadt magyar = kísértet-magyar, aki magyarságát nem tiszta jelenlétként, hanem fantomfájdalomként, vagyis honvágyként tudja megélni, miközben a bensőségesség, a meghittség és az intimitás csak virtuális formában adódik számára. Az emigrációs trauma Skype vagy Viber segítségével történő orvoslása a Réti-festmény melankóliáját termeli újra digitális keretek között, csak itt már két virtualitás néz szembe egymással, mert a haza fogságában élők ugyancsak kísértetté válnak, hiszen az organikus jelenlét immár egyik fél számára sem hozzáférhető.

🌙 Éjszaka 🎉 Péntek
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Vagy egyedül vagyok, és összesûrûsödik körülöttem a bizonytalanság és a félelem, és a feszültség nem oldódik bennem, vagy barátok közt vagyok, felpörgetem magam, "társasági" módra viselkedem, és amikor hazajövök, még feszültebb vagyok, mint mikor elmentem. Ezt persze nem lehet szenvedésnek nevezni. A kín nem kézzelfogható. Ingmar Bergman
  2. Azok az idegenek, akiknek már nincs hazájuk, igazában csak e pillanatokban élnek életük régi feszültségével: a pillanatokban, amikor várják a reggeli postát. (...) Tudják, hogy a haza nem csak egy térképen meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem. Aki ebből az élménykörből egyszer kilépett, hasztalan tér vissza ahhoz, amit vagy akit szeretett: nem egy hazát talál, nem is szerelmesét, hanem egy országot, vagy egy nőt, aki időközben kissé meghízott, vagy máshoz ment feleségül. Márai Sándor
  3. A honvágy nagyon összetett érzés. Az én honvágyam nemcsak emlékekhez kötődő nosztalgia, van abban más is, például azért szeretnék visszatérni egyszer Magyarországra, hogy elmondhassam azoknak, akik minden törekvésemet elgáncsolták: nézzétek, mégiscsak orvos lettem és amióta az vagyok, több száz ember életét mentettem meg. Berkesi András
  4. A migráció a modern kor egyik központi élménye. Az ember kénytelen rendkívüli szomorúságot átélni, amíg rá nem lel egy olyan új helyre, melyet otthonának érez, s ha ez sosem történik meg, akkor mindig a maga mögött hagyott hazája után fog sóvárogni. John Berger
  5. Az ember saját hazájában is lehet emigráns. Alfred Döblin
  6. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett. Popper Péter
  7. Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörû képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz. Nyírő József
  8. Bezárkózni, elcsendesedni, elnémulni, magunkba fordulni és abbahagyni a megérteni, tudni és tenni akarást. Az ellenállás teljes hiánya, egy önként választott remeteség, épp egy pillanattal azelőtt, hogy kompromisszumot kellene kötni a valósággal. Roberto Saviano
  9. A jelennel törődni túl sok türelmet igényel, túl sok bizonytalansággal meg vesződséggel jár, és kevés eredményt ígér. Az ember a jelenben mindig meghasonul, összezavarodik, hibriddé lesz. A jelen embere csupán töredékesen él, képtelen összeszedni magát, nincsenek nagy történelmi feladatai, képtelen egyértelmûen állást foglalni, a múltra vagy a jövőre támaszkodni. Az ilyen ember sokkal inkább menekült: a történelem birodalmából jött emigráns, aki a saját jelenébe kér menedékjogot. Boris Groys
  10. Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fûző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok! Szepes Mária
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat