Az anyák (...) megszenvedtek értünk, a leggyakrabban olyan helyen, ahol nem láttuk őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi, anyák, a lányaink háta mögött állunk, hogy visszanézve lássák, milyen messzire jutottak.
2. Isten anyákat teremtett, mert ő maga nem lehet ott mindenhol személyesen.
3. Isten anyákat teremtett, mert ő maga nem lehet ott mindenhol személyesen.
4. A legönzetlenebb és a legáldozatosabb segítségünk (...) mindig az anya.
5. Elmennek az anyák. De nem hirtelen mennek, csak mi érezzük olyan hirtelennek. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
6. Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyû tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörûségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. Esterházy Péter
7. Az anyák (...) különösen könyörtelenek tudnak lenni, ha gyermekük veszélyben forog. Agatha Christie
8. A szüleink szerettek volna szeretni minket, csak nem tudták, hogyan. Feldmár András
9. Sokan vagyunk a szüleink fel nem dolgozott traumájának az áldozatai.
10. Az anyák és apák (...) egy életre nyomot hagynak bennünk, és nem számít, hogy egész életünkben voltak velünk, vagy csak egy napig. Nalini Singh